Az archivumok mindig tartogatnak meglepetéseket: az amerikai kormányhivatal dokumentumai között egy kutató olyan adatokat talált, amelyek azt mutatják, hogy Henry Kissinger külügyminiszterként 40 évvel ezelőtt megtámadta volna Kubát, hogy véget vessen a Castro-rendszernek. Kissingert nagyon felháborította a Kuba angolai szerepvállalása és úgy vélte, ha komolyabb katonai erőkkel is bevonulnak Angolába, akkor megindul a légicsapások sorozata a szigetország ellen. A dokumentumok szerint nagyon szerette volna megvalósítani ezt a tervet.
A Gerald Ford nevét viselő elnöki könyvtár dokumentumai azt mutatják, hogy a katonai intervenció tervei a kubai kikötők és katonai létesítmények ellen irányultak. Ehhez csatlakoztak volna Guantanamói bázissal a szárazföldi erők – irja aBBC.
A dokumentmokat a Back Channel to Cuba címmel most megjelent könyv tartalmazza, amelynek szerzője William M. LeoGrande, az Americana Egyetem professzora és Peter Kornbluh, a Nemzetbiztonsági Archivum kubai részlegének igazgatója. Ő volt az is, aki ezt a hírt továbbadta a The New York Times-nak és azt nyilatkozta, hogy Kissinger egészen felháborodott azon, hogy Fidel Castro minden külső körülményt (értsd amerikai érdekeket) figyelmen kívül hagyva saját elképzeléseit követte Afrikában. S meg sem próbálta javítani viszonyát az Egyesült Államokkal.
Kissinger egy teljes tengeri blokádot is eltudott képzelni Kuba körül. Ugyanakkor az is tény, hogy Kissinger, aki 1973 és 1977 között volt külügyminiszter, támogatta azokat a titkos erőfeszítéseket is, amelyek a Kubához fűződő viszony javítását célozták. ,,Nagyon felmérgesítették azok a lépések, amelyek kubai katonák angolai beavatkozásához vezettek és amelynek következtében Angola függetlenné vált” – irja Kornbluh.
Kissinger, a ,,globális sakkjátékos” felháborítónak tartotta, hogy egy kicsi ország keresztbe húzza afrikai terveit és készen állt arra, hogy Castróra engedje a hatalmas szomszéd katonai erejét. ,,Ezt jól látni azokból a heves hangvételű bezsélgetésekből, amelyeket Gerard Ford elnökkel folytatott” – írja a könyv egyik szerzője.
Kissinger 1976-ban a Fehét Házban egy kormányülésen azt mondta, hogy ,,azt hiszem, le kell vernünk a Castro rendszert, de meg kell várni a végleges döntéssel a novemberi választásokat és utána lépni”. Egyetértek – volt Ford válasza. Az amerikai tervekben azzal is számoltak, hogy bármilyen Kuba elleni fellépés a Szovjetunióval való nyílt szembenállást vonja maga után – ez köztudott volt Washingtonban.
A körülményeknek, amelyek oda vezetnek, hgy az Egyesült Államok katonai megoldást alkalmaz Kubával szemben, elgendő súlyúaknak kell lennik ahhoz, hogy ezzel egyidőben egy totális háborúra is felkészüljünk – áll a most feldolgozott dokumentumokban. A tervek azonban itt, ezen a ponton megakadtak és soha nem pontosították őket, mivel a következő évben már Jimmy Carter lett az Egyeslt Államok elnöke.
A Kuba elleni invázió terve 15 évvel a Disznó öbölben elszenvedett vereség után történt, amikoris a CIA és Washington egy 1500 fős kubai emigráns csoportot küldött át Kubába, akik csúfos vereséget szenvedtek.
Kissinger hívei ezzel együtt megjegyzik, hogy Nixon és Ford külügyminisztere kulcsszerepet játszott a hideg háború éveiben: tárgyalt a szovjetekkel, előkészítette Nixon történelmi látogatását Kínában és lecsökkentette a kommunista fenyegetést Latin-Amerikában. Szerepe volt a közel-keleti és a vietnami béketárgyalásokban is.
Bírálói ezzel együtt a szemére vetik, hogy belement a semleges Kambodzsa bombázásába a vietnami háború idején és támogatta a pakisztáni, a görög, az indonéziai és a chilei elnyomó rendszereket.