A felbecsülhetetlen értéket képviselő fosszilis csontok, ez idáig az időjárás viszontagságainak kitéve szó szerint parlagon hevertek, amíg egy egyetemi diákokból verbuválódott amatőr paleontológus csoport saját szakállára ásatásokba kezdett a térségben.
A történet igazi hőse azonban egy helyi általános iskola informatika tanára, Juan Carlos Espada, aki szabadidejében elkezdte összegyűjteni a szétszóródott csontokat, majd pedig darabonként egymáshoz ragasztgatta a maradványokat. Espada tanár úr tette mindezt a nélkül, hogy a leghalványabb fogalma lett volna a paleontológiáról, sőt végül a helyi turisztikai hivatal segítségével még egy kisebb magánmúzeumot is nyitott a hatalmas masztodon csontok számára.
A leletek egy része továbbra is parlagon hever, és félő, hogy a nagy értékű maradványoknak lassan lába kél, mivel a csontokkal gyerekek játszanak, illetve a helyi lakosság azok áruba bocsájtásával próbál némi többletbevételre szert tenni.
Padilla környékén egyébként 70 lelőhelyet azonosítottak a régészek, akik Dél-Amerika legnagyobb ősállat temetőjeként tartják nyilván a zónát.
Nemzetközi kutatók egy csoportja már korábban kérvényezte az UNESCO-tól, hogy a lelőhelyet az Világörökség részének nyilvánítsa, azonban a kérést ez idáig a szervezet konzekvensen elutasította.
A masztodon maradványok sorsa most a helyi politikusok kezében van, akik lassan felismerik, hogy milyen értékeket rejt Chuquisaca hegyekkel és völgyekkel szabdalt vidéke és talán meg tudják majd őrizni azokat az utókor számára.