A Játékszín és a Csarnok előterében 1997-ben felállított szobor az egyik sarokban egy tükör előtt úgy van elhelyezve, hogy minden oldala egyszerre látható. Az egy nőt és egy férfit ábrázol alkotás talapzatára ez a kétnyelvű felírat került: „ A művész Miskolc városának, a magyar nép iránti szeretete jeléül adományozott alkotása / Obra donada por el artista a la ciudad de Miskolc, como muestra de su afecto al pueblo Húngaro.”
A galíciai családi gyökerekkel rendelkező José Sacal Micha 1944. szeptember 25-én született Cuernavaca (Morelos) városában. Művészeti tanulmányait 1965-72 között végezte, előbb szülőhelyén, majd a fővárosban, ahol az UNAM (Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem) orvosi szakának is hallgatója volt. Első munkái divattervezőként kerültek ki a kezei közül azt követően, hogy többek között párizsi és római tanulmányutakon szerzett szakmai tapasztalatokat. Kiállítani a 90-es évek elején kezdett, főleg szobrokat és kisplasztikákat. Azóta már kéttucatnyi egyéni bemutatkozása volt, valamint annál is több kollektív művészeti seregszemlén vett részt, hazájában és külföldön egyaránt. Alkotásai számos közteret díszítenek, főleg Mexikóvárosban, de néhány külföldön is, mint például Jeruzsálemben, Sanghajban és Los Angeles-ben.
Az észak-mexikói metropolisz, Monterrey egyik városrészében (San Pedro Garza García) 1999-ben, a magyar államalapítás közelgő millenniuma jegyében avatták fel „Hermanas” című monumentális szobrát, amely személyes adományaként a két nép barátságát szimbolizálja a „Magyarországi Szent István király kertben”. A szobor előtti emléktáblán az alábbi felirat olvasható: „Tributo a la amistad entre los pueblos de Hungría y México al inaugurar este jardin, conmemorativo del Milenio del Estado de los Magyares”.
Az életművét ismertető egyik írás szerint „… minden alkotása különleges, néhány egészen futurisztikus, …tele érzékiséggel és erotikával, romantikusak, komikusak és harmonikusak, ugyanakkor némelyek tiszteletlenek és provokatívak. A művekben szürrealista jegyek érhetők tetten csakúgy, mint a kacérkodás az absztrakttal. Egy közelmúltban adott sajtóinterjúban arra kérdésre, hogy mi ösztökéli az alkotásra, az alábbiakat válaszolta: „… valami, ami belülről jön. Mindig igyekszel valami újra gondolni, valamit kitalálni. A világot felfedező gyerekhez hasonlítunk, minden, ami új maga a szépség és a csoda.” Elmondta továbbá azt is, hogy azért alkot, mert az szórakoztatja és ha művei ugyanezt teszik az emberekkel, akkor elégedettség tölti el.
Elismerésben sem szenved hiányt, otthon és más országokban is több ilyenben részesült. Közöttük van például a Biennale d’Arte Contemporanea di Firenze aranyérme és a Biennale Européenne Paris nagydíja.
José Sacal Micha úgy tartja, hogy őseinek magyar gyökerei is vannak. Ennek tanúságtételeként néhány alkotásával ő is – hét másik, magyar felmenőkkel rendelkező mexikói művész mellett – részt vett azon a kiállításon, amelyre „Raíces de Hungría” címmel 2000-ben, az ezeréves magyar állam ünneplése jegyében került sor szülővárosában, az El Taller Casa Estudio de David Alfaro Siqueiros nagytermében, a – magyarságát büszkén ápoló – Alberto Vadas Kuhn (1943-2010) igazgatói működése idején.