Zeng a dal 2: Kezeket a magasba, aki Evóra szavazna! (videóval)

 

A talán kissé száraz politikai elemzések helyett, a bolíviai elnökválasztást megelőző kampány sajátos, latin-amerikai légkörrét sokkal inkább visszaadják a jelölteket éltető politikai töltetű salsák, cumbiák és merengüék. Mind közül az egyik legjobban sikerült sláger, a korábban keményen Evo-ellenes, azóta azonban megtért Aldo Peña, Santa Cruz-i dalnok műve, aki most egy igazán fülbemászó cumbiával rukkolt elő.

PR-szempontból már a műfajválasztás is telitalálat, hiszen Dél-Amerikában cumbia szól a kiöregedett autóbuszokon, az éttermekben, a születésnapi partikon, sőt diszkókban is – úgy éjfél után, amikor megfelelő mennyiségű szesz elfogyasztása után már a fiatalok számára sem ciki a “nagymamák” slágereire ropni a parketten. Egy szó mint száz, ha Dél-Amerikát egy zenei műfajjal szeretnénk leírni, akkor nyugodtan választhatjuk a cumbiát, amelyre, szemmel láthatólag választási kampányt is lehet építeni. Nem is akármilyet.

A MAS ( Movimiento al Socialismo) csapata pedig pontosan ezt tette. Ügyüknek megnyerték a korábban autonómia párti és megrögzötten ellenzéki Aldo Peñát, a Santa Cruz-i zenész pedig a rendkívül fülbemászó “El Líder de las Américas”, azaz “Amerika Vezére” című alkotással erősítette a jelenleg, és a valószínűleg a jövőben kormányzó baloldalt.

A részben modern elektronikus, részben pedig a hagyományos cumbia dallamaira építő szerzemény, valljuk be kitűnően sikerült. Alig néhány nappal a klip megjelenése után, saját fülemmel hallottam, a legelszántabb ellenzéki bácsikat Santa Cruz főterén magukról, és politikai nézeteikről teljesen megfeledkezve az “Evo…Evo…Evo…Evo..es” refrént dúdolni, majd feleszmélve gyorsan a konzervatívabb és lokálpatrióta “Mi Viejo Santa Cruzra” váltani, a “Líder de las Américas” ugyanis ragadós ritmus.

A dalszöveg természetesen nincsen túlbonyolítva, ám ez csak javára válik a műnek. A cumbia stílusához igazodva a rövid, “Kezeket a magasba, aki Evóra szavazna” bevezető után némi magyarázat következik arról, amit a számok is megerősítenek, mégpedig, hogy a “nép már döntött, Evo marad”. Ez egyébként így igaz, hiszen Morales minden lehetséges ellenzéki jelölt előtt majdnem 20%-kal vezet.

Ezek után kellemes vizuális élmény nyújtva néhány kedves barnahajú lányka, néhány kevésbé vonzó melós, számos helyi diák és nagymama, sőt, pár szőke európai önkéntes, fülhallgatóval a fején riszál, hol La Paz, hol Santa Cruz, hol pedig Cochabamba utcáin, miközben Aldo arról énekel, hogy Evo ismét elnök lesz és szereti a népét, Aldo is szereti a népét, és természetesen ő is Evóra szavaz majd, Amerika Vezérére.

A MAS-t és Evót lehet szeretni, vagy éppen nem, a dalt lehet afféle kellemes latin-amerikai életképnek, vagy politikai propagandaként szemléli, az azonban tény, hogy Bolívia és a bolíviaiak a közvélekedéssel szemben tényleg pont olyanok, mint ahogyan az a videoklipből átjön. Kellemes, nyíltszívű, vendéglátó és vidám népek, akik képesek még az osztályharcot is cumbiába ölteni. A gitárok tehát behangolva, erősítők felcsavarva, kongák és szintik a színpadon: kezdőik a bolíviai kampány finise.

Zárójelben jegyzem meg, hogy elnézve a szintén október 12-én esedékes magyarországi önkormányzati választások mélabúsan moralizáló kampányvideóit, azt hiszem a hazai pártok PR-osainak lenne mit tanulniuk bolíviai kollégáiktól.

{youtube}rpHnMo5PWQg{/youtube}

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez