Bolívia ezzel történelmi tettet hajtott végre, Kuba (1961) és Venezuela(2005) után és lezártazt az időszakot, amikor egy választáson ujjlenyomatot kellett használni a választók azonosításához, mert nem tudták aláírni a listát. Bolíviában jelenleg 3,8 százalékos az írástudatlanok száma – ez a nemzetközileg elfogadott szokások szerint már teljes alfabetizációnak számít.
Amikor Evo Morales jelenlegi kormánya átvette az ország irányítását, 15 százalékra tették az írástudatlanok számát: az Unesco akkor nyilvánít egy országot ,,írástudónak” , ha az analfabéták száma 4 százalék alatt van. Amikor Morales átvette a kormány vezetését, azt mondta: ,,az az elnök akarok lenni, amelyik megszünteti az írástudatlanságot Bolíviában”. Az elnök anyja is analfabéta volt, apja félig az – tudta, hogy miről beszél. Mint nyilatkozta, nem beszélhetünk egy országban demokráciáról addig, amíg a választók egy része nem tudja elolvasni a szavazócédulát – akkor mi alapját dönt? S mit ér a szabad sajtó, ha az ország egy része nem tudja elolvasni?”
A bolíviai analfabetizmus felszámolásában kubai és venezuelai önkéntesek is részt vettek.
Mint a jelentésben megállapítják: rekord idő alatt sikerült 824 ezer bolíviait megtanítani írni és olvasni, sok indián közösségbe a tanítókkal együtt érkezett el az áram. Venezuela nyolcezernél több napelem panelt állított fel és sok helyre szamárháton vitték el a tananyagot, mivel nincsenek utak. Sok idős, 80 év feletti ,,diák” is részt vett az oktatásban.