A Latin-Amerikában márkanévnek számító Soda Stereo gitárosa, szóló artistaként is figyelemre méltó sikereket ért el, többek között az ő és bandája nevéhez fűződik az argentin rock tömegtrenddé alakítása.
Cerati és a Soda bár a 80-as és 90-es években aratta legnagyobb sikereit , generációkon átívelő népszerűségnek örvendett. Az 1982-ben még a Los Estereotipos néven alapított, később pedig Soda Stereóra keresztelt banda basszusgitárosaként Cerati sikert sikerre halmozott. A new wave pospunk formáció muzsikája részben a Police és a The Cure által képviselt vonalból merített ihletet, azonban hamarosan új műfaj született a nyolcvanas évek dekadenciáját argentin szemszögből feldolgozó zenészek keze alatt.
Az argentin művészvilág a hatvanas években Latin-Amerikában elsőként fuzionálta az Egyesült Államokban és Európában hódító rock and rollt helyi zenei elemekkel és a spanyol nyelvel, amelyből a “rock nacional” néven elhíresült irányzat látott napvilágot. Részben ezek a tengerentúli bandák inspirálták néhány évtizeddel később Spanyolországban a halódó franquista társadalom lázadó generációinak muzsikáját, amelyet addig szinte kizárólag angol nyelven énekeltek és jórészt az argentin példán felbuzdulva váltott spanyolra. Közvetve tehát a Cerati nevével is fémjelzett rock nacional kövezte ki olyan neves ibér formációk útját mint például a Tirana vagy az Asfalto.
Argentínában, a hamarosan széles tömegeket megmozgató irányzat képviselői nagy nemzetközi lemezkiadókkal írtak alá szerződéseket, így muzsikájuk futótűzként terjedt a kontinensen.
Nem volt ez másképpen Cerati esetében sem, aki 1990-ben kezdett szólókarrierbe, azonban az Amor Amarillo lemez kiadása után hamarosan visszatért a Soda köreibe. 1997 után Cerati a legkülönbözőbb műfajokkal próbálkozott, kacérkodott az elektronikus, sőt a szimfonikus zenével is. A gitáros szólistaként számtalan díjat, köztük a Latin Grammy-t és az MTV elismerését is megkapta.
Cerati művei egy egész korszakot határoztak meg Latin-Amerikában, a katonai diktatúra és a Falkland-szigeteki háború sokkjából újjáéledő, majd a gazdasági válság éveiben ismét a padlóra küldött argentin fiatalok számára.
Az Un millon de años luz, vagy az Hombre al agua című slágerek , esetleg a későbbi korszakából származó +Bien című film komolyabb hangvételű témái vagy a ’99-es Bocanada album dalai még 2010-ben is teltházas koncerteken csendültek fel, akár azon a végzetesen caracasi estén, amelyen Cerati agyvérzést kapott és kómába esett.
Cerati négy évig lebegett élet és halál között, orvosai végül csütörtökön jelentették be a hírt, miszerint az argentin rock csillag a Buenos Aires-i Neurológiai klinikáján távozott az élők sorából.