A 20 centiméter hosszú és több mint egy kilogramm súlyt is elérő béka Chile legnagyobbra növő kétéltűje és csak ebben az országban található, endemikus faj.
A nem kifejezetten megnyerő külsejű jószág éppen hatalmas mértének köszönhetően került a kihalás szélére, mivel húsa igazi ínyencségnek számít Chilében, és bár a vadon élő példányok pusztítását a törvény tiltja, a hatóságok szerint a békatenyésztők sokszor befogott példányokat árulnak, a helyett, hogy fogságban szaporítanák a vágóbékát.
A Calyptocephalella gayi-t 2008-ban vették fel Vöröskönyvbe, és annak ellenére, hogy a valós populációjáról nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, a szakértők becslése szerint állománya az elmúlt években legalább 30%-kal csökkent.
A biológusok arra hívták fel a figyelmet, hogy ha a kétéltű pusztítása a jelenlegi ütemben folytatódna, úgy a békára két évtizeden belül a biztos kihalás vár.
A Calyptocephalella gayi, ameddig nem került konfrontációba az emberrel, az evolúció igazi bajnoka volt, mivel méreténél fogva igen változatos étrendet alakíthatott ki: előszeretettel fogyaszt proteinben gazdag rovarokat, de ha a szükség úgy hozza képes akár egy patkányt is bekapni.
A szuperbéka egyik gyengéje azonban az, hogy bár kétéltű, csak nagyritkán, táplálékot keresni merészkedik ki a szárazföldre, víz nélkül nem képes létezni. Ezért a mocsaras élőhelyek lecsapolása egy halálos ítélettel ér fel a faj számára, akárcsak az intenzív mezőgazdaság által használt vegyszerek.
A kétéltű megóvásában az is nehézséget jelent, hogy a jószág olyan, az emberi településekhez közeli mocsaras területeken él, amelyeket lassan, de biztosan bekebelez civilizációnk. A bekebelezés pedig szeptember-október táján szó szerint is értendő, mivel a csatornákat tisztító földművesek ezekben a hónapokban nagy mennyiségben fogdossák össze és fogyasztják el a békákat.
Marcela Vidal, a chilei Bío-Bío egyetem biológusa és a Chilei Herpetológiai Hálózat koordinátora szerint a kétéltűek megmentésére egy lehetőség mutatkozik, az élőhelyek rekonstrukciója és védelme, valamint az agrovegyszerek és a békatenyészetek szigorú ellenőrzése.
Ha a fenti számtalan viszontagság nem lenne elég, hősünket, a szuperbékát a globális klímaváltozás is fenyegeti, mivel, amennyiben a populáció megérné 2050-et, bolygónk 5-6 fokos felmelegedése azzal járna, hogy a Calyptocephalella gayi élőhelyének hőmérséklete meghaladná a 30 Celsius fokot, amit azonban a kétéltű már nem visel el.
A tudósok rámutattak, hogy amint az egy-egy faj kihalása esetében lenni szokott, nem csak a szuperbékának van szüksége ránk, nekünk is szükségünk van a vadvizek eme természetes rovarirtójára.
“Amennyiben eltűnnének a békák, robbanásszerű növekedésnek indulna például a szúnyogpopuláció növekedése és egyéb az emberre káros rovarok száma is a többszörösére emelkedne” – mondja Vidal.
A szuperbéka testtömegének megfelelően nagy mennyiségű parazitát fogyaszt, így szintén fontos szerepet játszik a kutat vízminőségének fenntartásában, sőt mivel igen érzékeny az időjárás változásra, brekegésével szinte tévedhetetlenül jósolja meg a közelgő esőt, ami a földműveseknek válik nagy hasznára.
A környezetvédők most az iskolákban a fiatalok oktatásával és a helyi lakosság tájékozásával próbálják elejét venni a Calyptocephalella gayi, egy olyan béka kipusztulásának, amely már jóval az ember megjelenése előtt a chilei mocsarakat lakta, és amellyel úgy tűnik, egymásra vagyunk utalva.