1. Egy tank benzin Venezuelában olcsóbb, mint egy csomag cukorka
Egy 50 literes tank teletöltése Venezuelában, ahol a benzin litere 0,07 bolívárt kóstál, nem több, mint 3,5 bolívárba kerül. A kérdés persze az, hogy mit is lehet venni ezért az összegért az országban. Hát nem sok mindent, egy csomag mentolos cukorka például 12 bolívárba kerül. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon hány dollárt ér most egy bolívár? A helyzet az, hogy Venezuelában három hivatalos árfolyam létezik, így az egyik szerint egy dollár 6,3 bolívárt ér, a második szerint 10-et, a harmadik szerint pedig 50-et.
Tehát, a három átváltás szerint egy 50 literes teli tank 0,5 – 0,35 vagy 0,07 dollárt kóstál, ami bizony azt jelenti, hogy egy nem éppen kimagaslóam kedvező, 15 literes fogyasztású bestiával 100 dollárból körbeutazhatnánk a földet, persze csak ha mindig Venezuelában tankolhatnánk.
2. A kutak többet keresnek a borravalóból, mint a benzin forgalmazásából
Venezuelában általában a benzinért 5 vagy 10 bolíváros bankjeggyel fizetnek, a visszajárót pedig a gyakorlat szerint a kutas megtarthatja. Ha kicsit utánanézünk a számoknak, kiderül, hogy egy benzinkutas napi 800 bolívárt tesz zsebre borravaló formájában, míg a napi 25 000 liter benzint kiadó töltőállomás 3200 bolívárt keres egy átlagos nap. Így tehát az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a kúton dolgozó melós többet kereshet mint maga a tulaj, sőt a nemzeti olajcég a Pdvsa még segélyprogramot is indított a benzinkút-tulajdonosok támogatására, mivel a tisztán piaci törvények szerint nem érné meg üzemanyagot forgalmazni az országban
3. A benzinár-támogatás milliókba kerül az államkassza számára
A Pdvsa adatai szerint, egy liter benzin ára 2,7 bolívár körül alakulna, azonban az állam minden liter után 2 bolíváros támogatást fizet a cégnek, így az államkassza évente nem kevesebb mint 12,5 milliárd dollárt veszít a benzinár-támogatáson.
A venezuelai gazdasági miniszter egyszer némi iróniával a hangjában azt is megjegyezte, hogy Venezuelában gyakorlatilag az állam fizet a fogyasztóknak, hogy azok benzint vásároljanak, arról nem is beszélve, hogy minden megtámogatott liter amit belföldön adnak el az exportra szánt mennyiség rovására megy. A külföldre eladott üzemanyag ára pedig 10 000%-kkal lenne magasabb a belföldi piacon értékesített naftánál.
4. A venezuelai olaj egy részét importálják
Bármilyen furcsán is hangzik a világ 13. legnagyobb olajkitermelő országa importra szorul, mivel a Pdvsa elavult infrastruktúrájával nem képes ellátni a piac igényeit. Másfelől az üzemanyag különböző adalékanyagait szintén külföldről hozza be Venezuela, valamint sok esetben nehézséget okoz a dízelolaj előállítása is, aminek egy részét szintén importból fedezi az ország.
5. A benzincsempészet jobb üzlet, mint a kokain
Mivel Venezuelában aprópénzbe kerül a benzin, a Kolumbiába irányuló üzemanyag csempészet mára egy 10 000%-os hasznot hozó iparággá nőtte ki magát a kolumbiai adó- és vámhatóságok szerint.
Kolumbiában, ahol latin-amerikai szinten az üzemanyag a rendkívül drága, 1,1 dolláros áron mozog, a venezuelai nafta behozatala olyan csillagászati hasznot termel, hogy arra már a paramilitáris csoportok és egyes gerillaszervezetek is rátették a kezüket.
Egy, a drogkereskedelmet vizsgáló kolumbiai tanulmány szerint, ahogy nő a hatóságok által elfogott kokainszállítmányok aránya, számos drog-kartell alkalmazkodva a változó piaci körülményekhez benzin-kartellé alakult és immár a kokain kivitele helyett, az üzemanyag behozatalával foglalkozik.
A Pdvsa adatai szerint naponta mintegy 100 000 hordó olajat szállítanak a csempészek Kolumbiába, ami az cég napi kapacitásának 5%-át jelenti.
6. Venezuelában benzinhiány is van
Éppen a kiterjedt benzincsempész-biznisz miatt, Venezuela Kolumbiával határos államaiban kóros benzinhiány alakult ki, mivel a Pdvsa úgy harcol az illegális kivitel ellen, hogy kevesebb üzemanyagot szállít ezekbe a régiókba. A BBC Mundo tudósítója szerint a határmenti benzinkutakon kilométeres sorok alakultak ki, és sok esetben egyetlen lehetőség kínálkozik a keresett nedű megszerzésére: a helyi köztisztviselők megvesztegetése.
7. Csökkenő termelés
A Pdvsa adatai szerint a korábbi napi 3,148 millió hordós termelés 2,898 millió hordóra esett vissza, és 2004 óta az állami olajcég egy évben sem tudta hozni a kitűzött termelési célokat. 2005-ben a kormány 5,8 millió hordós termelési átlagot irányzott elő a szektor számára, amelyet hét éven belül kellett volna megvalósítani, azonban kilenc év elteltével a Pdvsa ennek csak felét képes hozni.
8. Venezuelának az elkövetkezendő 282 évre vannak tartalékai
Venezuela gyomra rejti a világ összes kőolajtartalékának körülbelül 20%-át, ami azt jelenti, hogy a mostani ütem mellett az ország az elkövetkezendő 282 évben biztosan termelhet az energiahordozóból. Bár az is tény, hogy kínai beruházásokkal a kormány megpróbálja felfuttatni a jelenleg némileg stagnáló termelési mutatókat.
9. 1999-óta az ország többet keresett az olajon, mint az elmúlt 85 évben összesen
Amikor 1999-ben Hugo Chávez egykori államfő hatalomra került, a nyersolaj világpiaci ára 9-16 dollár körül alakult, azonban 2006-óta 70, majd az elmúlt években pedig akár a 100 dollárt is elérhette a fekete arany hordónkénti ára.
Ez azt jelenti, hogy névlegesen az exportból származó olajbevételek mintegy 784,4 milliárd dollárra rúgtak 1999 és 2013 között, miközben 1958 és 1998 között ez az összeg csak 349,2 milliárd körül alakult. Természetesen azt is fontos megjegyezni, hogy óriási különbségek vannak a nominális és a reális olajbevételek között, hiszen az országban az elmúlt években igen magas volt az infláció.
Szintén emlitésre méltó, hogy míg a Chávez nevével fémjelzett bolivári rendszer előtt az olajbevételek jó részét a szektorból busás hasznot húzó szűk gazdasági elit tette zsebre, addig az 1999-óta foganatosított, főként az államosított Pdvsa forrásaiból finanszírozott jóléti politikák 1999 és 2012 között 69%-ról 25%-ra szorították le a venezuelai szegénységi rátát (PNUD, CEPAL,FAO,OIT), valamint a mélyszegénységben élők aránya 27%-ról 7%-ra csökkent.
10. A venezuelai benzin rendkívül mérgező
Valószínűleg akármilyen benzinről is beszéljünk, a tüzelőanyag sohasem lesz éppen környezetkímélő, azonban a Venezuelában használt üzemanyag mintegy 5-10%-a az úgynevezett MTBE, azaz metil terc-butil éter adja. Az MTBE az ólmozott benzin kivonása óta a legelterjedtebb oktánszámnövelő anyag, és jelenleg az MTBE egyike az 50 legnagyobb mennyiségben előállított vegyi anyagnak a világon, a termelt mennyiség több mint 95%-át benzin adalékanyagként hasznosítják, mivel a vegyület növeli az üzemanyag égésének hatékonyságát, azonban egy rendkívül mérgező anyagról van szó.
A BBC Mundo forrásai szerint az MTBE-t az USA-ban és az EU-ban viszonylag hamar a kevésbé toxikus etanollal váltották fel, azonban Venezuelában továbbra is használják a vegyületet.
Venezuela egyébként latin-amerikai viszonylatban az egyik legtöbb benzint használó ország, és egyben a régió egyik legnagyobb széndioxid kibocsájtója is. Ezen utóbbi adatokat érdemes némi fenntartással kezelni, hiszen a “nagy szennyezőnek” kikiáltott Venezuela egy főre eső CO2 kibocsájtása évi 6.9 tonna körül alakul, addig ez a szám az USA-ban 17.6 tonna, az olyan fejlett európai országok esetében, mint Norvégia 11,7, Belgiumban 10.0, az Egyesült Királyságban pedig 7,9 tonnára rúg. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy a “nyugati” országok nagymértékű iparosodás mellett hozzák ezeket az adatokat.