„Guatemala egy csodálatos ország, amelyet a teremtő kellemes éghajlattal, csodálatos tájakkal, gazdag termőfölddel és bőséges vízforrásokkal áldott meg.
Mindezek ellenére azonban úgy tűnik, hogy Guatemala történetének elmúlt hatvan éve minden volt, csak éppen áldás nem. Egyfelől a hidegháború egyik leforróbb fegyveres konfliktusát éppen itt vívták a kommunista és anti-kommunista erők, amelyet főként a térségen kívüli hatalmak finanszíroztak. Tovább rombolta a guatemalai társadalmat az az egyszerű tény, hogy évtizedeken keresztül az ország élén álló kormányok csillagászati összegeket költöttek védelmi kiadásokra, a helyett, hogy gazdaságélénkítő és szociális politikákat finanszíroztak volna.
Amint véget ért a hidegháború, eljött a drog-ellenes háború időszaka, amelyben megint csak egymásnak gyökeresen ellentmondó ideológiák csaptak össze, és a költségvetési források a közoktatási, egészség- és munkaügyi programok helyett ismét fegyverkezési és védelempolitikai célokra lettek elköltve. A drog-ellenes háború kudarcát ma már világszerte tényként kezelik, mivel a kábítószer-kereskedelmet nem sikerült visszaszorítani, ellenben több százezer áldozatot, dollármilliókat és közintézmények egész sorát emésztette fel a drogháborút kísérő erőszak és korrupció.
„Az elmúlt két hónapban nagy médianyilvánosságot kapott a gyermek-bevándorlási krízis ” – folytatja a guatemalai államfő, Otto Pérez Molina, aki furcsállta, hogy a sajtó a bevándorlási válságról cikkezve, nagyvonalúan megfeledkezik azokról a nehézségekről, amelyek az elmúlt évtizedekben módszeresen rombolták le a közép-amerikai országok szociális struktúráját.
Amennyiben a fegyverkezésre költött dollármilliókat az egészség- és oktatásügybe fektették volna, ma minden bizonnyal gyökeresen más helyzetben lenne az ország és annak lakossága. A guatemalai állampolgárok tömeges kivándorlásának mozgatórugója elsősorban a szegénység, Guatemalában pedig széles néprétegek kilátástalan jelenének és jövőjének egyik oka éppen az ország külföldről irányított múltja.
Az elmúlt két évszázadban az USA-ba érkező bevándorlók főként egy jobb élet reményében indultak Észak-Amerikába, 1890 és 1910 között például 30 millió európai érkezett az Újvilágba, évi 2,5%-kal növelve az USA lakosságát. 1980-tól napjainkig közel 25 millió migráns telepedett le az USA-ban, köztük 12 millió mexikói állampolgár. A mexikóiak után Kínából, Indiából, a Fülöp-szigetekről és Vietnámból érkezett a legtöbb bevándorló az USA-ba, a guatemalaiak tehát elenyésző kisebbségben vannak más külföldiekhez képest.
A legtöbb guatemalai bevándorló ma sikeresen integrálódott az USA munkaerőpiacán, mégpedig azon egyszerű ténynél fogva, hogy annak szüksége volt az olcsó munkaerőre. Az észak-amerikai mezőgazdaság, az agro- és az építőipar bevándorló munkások tömegét alkalmazza jelenleg is. Az észak-amerikai állampolgárok a latin bevándorlók által termelt élelmiszereket fogyasztják, az általuk épített házakban laknak, és az helyi elit vacsoráját is latin-amerikai származású alkalmazottak szolgálják fel, mint ahogy gyerekeikre latin dadusok vigyáznak.
„Az USA munkaerőpiacának szüksége van a bevándorló munkásokra és ezt a tény fölösleges tagadni” – folytatja a guatemalai elnök, aki szerint a latinok többsége éppen azért utazik északra, mert ott reális igény mutatkozik az olcsó, alancsonyan kvalifikált munkaerőre. A tökéletes megoldás az lenne, ha a guatemalaiak évente hat hónapot az USA-ban dolgozhatnának, másik fél évet pedig otthon tölthetnének, ezt azonban a nemzetközi megállapodások nem teszik lehetővé.
A bevándorlás kérdését, akárcsak a drog-ellenes politikákat, főként, mint rendfenntartási problémát kezeli az USA, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ez a megközelítés kudarcot vallott, a migráció ugyanis gazdasági és szociális probléma, amelyre csak gazdasági jellegű megközelítés jelenthet megoldást.
A gyermekbevándorlási krízisről szólva Molina arra hívta fel a figyelmet, hogy a guatemalai családok tízezrei számára egyszerűen nem áll rendelkezésre valós információ az USA bevándorlási törvényeiről. Az emberkereskedő bandák játszi könnyedséggel verik át ezeket a családokat, azt ígérve nekik, hogy gyerekeik törvényesen maradhatnak majd az USA-ban.
Molina azt is hangsúlyozta, hogy a közép-amerikai kormányok és Washington is elkötelezett a családok újraegyesítése és a gyerekmigránsok emberi jogainak biztosítása mellett, amely a régió vezetőinek egyik fő prioritása kell, hogy legyen.
A guatemalai államfő végül arra kérte az USA-ban élő mintegy 800 000, immár észak-amerikai állampolgársággal is rendelkező guatemalait, hogy a novemberi törvényhozási választásokon lelkiismeretük szerint voksoljanak és szavazatukkal támogassák a bevándorlási politikák megújítása mellett elkötelezett politikai erőket, végül pedig kijelentette:
„Gyerekeink semmiképpen sem tekinthetőek törvénysértőknek, a határon illegálisan átlépő guatemalai fiatalok pusztán ártatlan áldozatok”.