A kis távolságra alacsonyan repülő és jól irányíthatóan működő drónok képesek berepülni azt a távolságot amelyet Mexikó és az Egyesült Államok déli határvidéke jelent és máris leszállítják azokat a kis csomagocskákat, amelyeket eddig az úgynevezett mulák vagyis a drogszállító szamarak vittek magukkal, sokszor a gyomrukva rejtve. A mulák, vagyis a drogfutárok azonban hamarosan ,,munka nélkül” maradhatnak, hiszen a drónok sokkal sikeresebben juttatják célba a csomagocskákat és ellenük egyelőre nehezebb védekezni, mint a drogfutárok ellen.
Alejandro Hope, a mexikói biztonsági szolgálat magasrangú tisztje szerint már megtörténtek az első próbarepülések és – adataik szerint – a vizsga kitünőre sikerült. A drogkartellek meg is bíztak drónfejlesztőket, hogy készítsék el a meglévő kis masinák azon változatait, amelyek észrevétlenül közlekedhetnek a két ország határvidékén. A lebukás veszélye pedig igen cseély, hiszen ha el is fognak egy ilyen szerkezetet, nehéz követni, hogy kinek a tulajdonát képezi. Jelenleg egy telefonnal vagy i’Paddel irányítható kis ,,madarat” csak annyiban kell átalakítani, hogy egy GPS segítségével a betárolt adatoknak megfelelő helyre érkezzen. Az egyszerű drónokat már 400 dollárért meg lehet venni az Egyeslt Államokban és az átalakítás költségével együtt sem jelentős tételek a droghálózatoknak.
Eközben viszont Mexikóban eddig egyetlen ,,drónelhárító” drónt működtetnek Mexikóvárosban, a szerkezetet Kanadában gyártották és 40 ezer dollárért rendelhető meg.
Vagyis a határvidéken szabadon indulhatnak a drónmulák: az a drog, amely Kolumbiában 700 dollárért szerezhető be, a Mexikói határvidéken 15 ezer dollárt, a határ amerikai oldalán már 20 ezret ér és New Yorkba érkezve 30 ezerért értékesíthető.