A zöld cerkófokat még a rabszolga-kereskedők hurcolták a karibi szigetre, ahol néhányuk megszökökött vagy egyszerűen szabadon engedték őket. Mivel a szigeten a majmoknak nem voltak természetes ellenségei populációjuk gyors növekedésnek indult és a bevándorlók kitűnően alkalmazkodtak új otthonukhoz.
Mivel az sziget fő terménye a cukornád volt, így az állatok közel 300 éven keresztül a hatalmas cukornád ültetvények közelében éltek, amikor pedig a rum alapanyagául is szolgáló édes növény megégett vagy fermentálódott a finomság a zöld majmok kedvelt eledelévé avanzsált.
Ahogy a cerkófok lassan, de biztosan megszerették és hozzá is szoktak a cukornád levében található etanolhoz, olyannyira, hogy ha a helyiek a házi kedvencként is szívesen tartott emlősöket foglyul akarják ejteni, úgy rummal, cukornádmelasszal és kókuszdió keverékével csalják lépre az iszákos jószágokat, akiket ez után bódult állapotban nem nehéz elkapni.
Később a tudósok górcső alá vették a majmok alkoholfüggőségét és a kísérletek azt mutatták, hogy minden 5 cerkófból csak 1 preferálta a számára alkohollal és cukorral felkínált oldatot a pusztán cukorral megspékelt koktél helyett.
A Mexikói Autonóm Egyetem kutatócsoportja által végzett kísérletek során az a meglepő tény is bebizonyosodott, hogy a serdülő korban lévő majmok jóval többet ittak, mint a felnőtt példányok, nemre való tekintet nélkül.
A biológusok arra követeztetésre jutottak, hogy az idősebb egyedek minden bizonnyal a majomtársadalomban létező szociális feszültségek miatt fogyaszthattak kevesebb alkoholt.
“A kifejlett példányok talán azért isznak kevesebbet, mert több felelősség nehezedik a vállukra a közösségen belül” – mondta Jorge Juárez, a kutatásokat vezető szakértő.
A Karib-tenger iszákos majmai tehát egy bizonyos ponton megtanulják, hogy a másnaposság és a felelőtlen dorbézolás hosszú távon nem vezet jóra és elkezdenek a felnőttekhez méltó, felelősségteljes életet élni. Kérdés, hogy ha ugye a majmoktól származunk, belőlünk vajon mikor kopott ki ez a reflex a törzsfejlődés során.