A The Guardian hasábjain is publikáló újságíró szerint Putyin latin-amerikai látogatása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy Moszkva bebizonyítsa: annak ellenére, hogy a G8-ból kizárták az országot az Orosz Föderáció nemzetközi elszigetelése lehelten sőt, Oroszország nem csak, hogy kész globális hatalomként fellépni a világpolitika porondján, hanem saját érdekei mellett hajlandó második országok ügyeit is felkarolni. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint az embargóval sújtott Kuba támogatása vagy az argentinok, a Falkland-szigetek ügyében, Nagy-Britannia szemben támasztott követeléseinek felkarolása.
Persze a latin-amerikai körút nem csak tisztán politikai töltetű, Putyin minden erejével az orosz gazdasági jelenlét erősítésén dolgozik a térségben, talán éppen azért, mert tisztában van azzal, hogy országa befektetései a régióban korántsem olyan nagy volumenűek, mint amilyenek lehetnének.
Oroszország alig 185 millió dollárt fektetett be Kubában és mintegy 1,5 milliárdot Argentínában, bár tény, hogy a szigetország, még a szovjet érából hátramaradt adósságainak elengedése minden bizonnyal élénkíti majd a kubai energiahordozók orosz segítséggel történő kiaknázását, illetve az elmúlt években a brazil-orosz gazdasági kapcsolatok is virágzásnak indultak.
Amióta az USA kerek perec megtiltotta az orosz Glonass műholdas navigációs rendszer állomásainak telepítését az Egyesült Államok területén, Moszkva most Nicaraguában kívánja felépíteni az antennákat és természetesen korántsem véletlenül. Oroszország ugyanis még ha némileg önjelölt módon is, de immár nyugodtan tekinthető az Atlanti- és a Csendes-óceánokat összekötő új víziút, a kínai befektetéssel épülő Nicaragua-csatorna stratégiai őrangyalának.
Míg Kína latin-amerikai expanziója szinte tisztán gazdasági jellegű, addig Oroszország sokkal inkább geopolitikai érdekeit helyezi előtérbe – folytatja Trenin. Putyin például találkozott a 87 éves Fidel Castróval is, amelynél szimbolikusabb gesztust aligha tehetett volna az egykori szovjet-kubai kapcsolatok, immár orosz-kubai színekben történő újraélesztésére.
Putyin legutóbb 2000-ben járt Kubában, amikor egyfajta, az USA-nak tett gesztusként bezárta a szigetországban működő hírszerző központját, ezt akkor talán az orosz külpolitika gyengeségeként lehetett interpretálni, azonban hosszútávon az orosz haditengerészet és légierő nicaraguai jelenléte a hideg háborús viszonyokra kísértetéjesen hasonló geopolitikai játszmák előszeléül szolgálhat.