Amennyiben a “Ticók” és az “Azurra” döntetlent játszanak, úgy Angliának becsületből még le kell játszania egy mérkőzést, de utána csomagolhatnak a “Tommyk” és dolguk végezetlenül repülhetnek haza a ködös Albionba.
Suárez, aki nem játszott az uruguayi csapat első mérkőzésén, mindenki minden hozzáfűzött elvárását teljesítette és minden kétséget kizáróan a hátán vitte a kezdeti vereségtől és Lugano sérülésétől ostorozott csapatát.
Hiába nyújtózkodott Hart, az angol hálóőr, nem tudta hárítani Suárez fejesét, amelyet Cavani pontos gólpasszából váltott gólra az uruguayi sztár. 1-0.
Tény, hogy a “charrúákat” is megdolgoztatták az angolok, Tabarez fiainak Rooney-vel gyűlt meg a bajuk, aki azért otthagyta névjegyét az uruguayi kapuban, bár a góllal csak a becsületét tudta menteni a United játékosa. Gerrard és Henderson vajmi keveset tettek hozzá az játékhoz, Rooney, Sterinlg és Welbeck pedig ez alkalommal is kevésnek bizonyultak a győzelemhez.
Az uruguyiakat azonban köztudottan kemény fából faragták. Alvaro Pereira például még az után sem akart lejönni a pályáról, hogy majdnem kiütötték egy hatalmas ütközés során. Az orvos tanácsa ellenére folytatta a mérkőzést új értelmet adva a “garra charúa” kifejezésnek, ami az uruguayiak kitartását jellemzi.
Az uruguayi rohamot ismét Suárez vezette és ismét sikerre, a latin-amerikai kommentátor szerint egyenesen “agyonlőtte” Hartot, aki csak tátott szájjal bámulta a hálóban ringatózó bőrt.
Suárez tehát legyalulta azon ország válogatottját, ahol karrierjét építi, de hát ilyen a foci, a füvön nincs helye érzelmeknek, pláne nem a vb-n.
Az angoloknak tehát matematikai esélyük még van, a Suárez-show pedig éppen hogy csak elkezdődött, Uruguay pedig élvezi a műsort.