A szavazatok 50 százalékának a birtokában a második forduló is lezárult és Santos kihívója, Óscar Iván Zuluaga a szavazatok 45 százalékával nem lett államfő.
Az elnökválasztások május 25-én tartott első fordulója után Kolumbia két jelölttel készült a második mentre. A fő kérdés az volt, hogy az ország szavazóinak többsége háború vagy béke között választ. Míg Juan Manuel Santossal az ország a lehetséges béke felé menetel majd, addig Zuluaga győzelmeazt jelentette volna, hogy a FARC-kal folytatott havannai tárgyalásokat felfüggesztoik és újra dörögnek a fegyverek Kolumbia erdős hegyvidékein.
Míg az első fordulóban a választók polarizációja jelentős volt, addig a második fordulóban a politikai szónoklatok árnyalása volt a jellemző.
Zuluaga korábbi álláspontjával szemben mégis hajlandó lett volna tárgyalni a FARC-kal, azonban a jelenlegi béketervvel ellentétben elvetette a gerillák számára felajánlott amnesztiát, a békefolyamatot pedig a FARC háborús vagy köztörvényes bűnöket elkövető tagjainak legalább 6 éves börtönbüntetéséhez kötötte volna. Ez pedig a FARC nemtetszését így látatlanban is kivívta volna és talán ez hatott a vlasztók egy részére és azt gondolták: próbáljunk meg békét kötni 50 év után. Végülis a gerillák is képviseltek egy szegény vidéki réteget, akik ellen vagy ellene nagyon nem egyzserű a béketeremtés.
A politikai csatában Santos a baloldal felé nyitott, hogy a jelenlegi elnök liberális gazdaságpolitikájának ellenzői is kapjanak egy biztatást. S úgy fest, hogy mivel a baloldali Alternatív Demokratikus Pólus (PDA) a választóik „lelkiismeretére” hagyjta a voksolást, azok éltek is vele: a jelenlegi elnöknek szavaztak bizalmat.
Kolumbia kétségkívül az elmúlt évtizedek egyik legkritikusabb politikai pillanatát élte. Juan Manuel Santos elnök az Uribe és Zuluaga által képviselt véleményharc a választók szeme előtt zajlott, miközben nem kevesebb forog kockán, mint egy 50 éves konfliktust lezáró békefolyamat keresztülvitelének lehetősége.
Santos ettől még nem nyerte meg a háborút, a választók majdnem a fele ugyanis ellenzi a FARC-kal a mostani feltételek szerint folytassa Kubában a béketárgyalásokat. A jelenlegi elnök győzelme esetén egy, a gerillákkal kötött egyezmény sem biztos, hogy garantálja a valós békét, azonban szinte biztos, hogy ha Zuluaga kerekedett volna felül, a konfliktus elmélyülésére aligha lehetett volna számítani.