Bár a brazil katonai rezsim korántsem kapott akkora nyilvánosságot, mint az argentin vagy a chilei diktatúrák, kegyetlenségét tekintve semmiben sem maradt el szomszédjaitól és ebben komoly szerepet játszottak azok a brit tanácsadók is, akik a kínvallatás sötét fortélyaira oktatták a brazil elnyomókat.
A megkínzott baloldali aktivisták között volt egyébként egy Dilma Rousseff névre hallgató gerilla is, aki később életre hívta az Igazság Bizottságot, amely a katonai diktatúra visszaéléseit hivatott kivizsgálni.
Ahogy tanút tanú után hallgatott meg a bizottság lassan fényderült Nagy Britannia roppantul kényelmetlen szerepére a rezsim kínvallatóinak kiképzésében.
Az áldozatok és az olyan volt kínvallatók, mint például a nemrégiben meggyilkolt Paulo Malhaes ezredes szerint a brazil börtönök kínzási mechanizmusa gyökeres változásokon ment át az úgynevezett “angol módszernek köszönhetően”.
Míg a hatvanas években az egyszerű. ostoba brutalitás jellemezte a rezsim pribékjeit, addig a hetvenes évekre a kínzásra berendezkedett börtönök steril, profi vallató laboratóriumokká fejlődtek, ahol a légkondicionáló mindig hideg, 15 fok körül tartotta a hőmérsékletet, ahol a mesterségesen keltett brutális zajokat szintén mesterséges, ismétlődő finom neszek követték és ahol a rideg neonfény a nap 24 órájában világított, hogy a rabok teljes mértékben elveszítsék időérzéküket.
Vallomásában Malhaes elragadtatással nyilatkozott az “új módszerről”, amely az Egyesült Királyságból érkezett, és amely elmondása szerint, kitűnően alkalmas volt a rabok pszichológiai megtörésére.
“A börtönben a zárt ajtók mögött minden körülményt mesterségesen befolyásolhattunk, a fényt, a hőmérsékletet, a zajokat, mindent. (…) Az ötlet Nagy-Britanniából érkezett” – mondta meghallgatásán Malhaes, aki saját bevallása szerint több száz foglyot kínzott, ölt és csonkított meg.
Az ezredes szerint maga a brazil államügyész utazott az Egyesült Királyságba, hogy továbbképezzék a politikai foglyok kínzásának cseppet sem egyszerű fortélyaira. A volt kínzók tanúvallomásaikban rámutattak, hogy azokban az időkben Nagy Britanniában tartották a leghasznosabb kínvallató kurzusokat.
Arra is fényderült, hogy a brazil katonai rezsim az USA-ba, Franciaországba, Németországba és Panamába is küldött tiszteket továbbképzésre, azonban mindezen országok közül a brit kiképzők bizonyultak a legjobb mestereknek.
A britek már csak azért is nagyon érhették a dolgukat, mert 1960-ra a kínvallatás mesterfogásait a maláj felkelés során és Észak-Írországban is tökéletesítették.
A kínzás angol 5 pontja szerint, annak érdekében, hogy a vallatás alatt álló személy minél hamarabb megtörjön, érdemes a célszemélyt órákon keresztül falhoz állítani, meztelenre vetkőztetni, szintén jó, ha csuklyát húznak a fejére, nagy hangerejű és kellemetlen zajoknak vetik alá, nem hagyják aludni és csak minimális ételt és vizet adnak neki. Mivel a hetvenes évekre a brazil politikai rendőrség “túl sok halottat termelt” a kifinomultabb brit módszerek jobban megfeleltek a kor igényeinek és jobb eredménnyel is szolgáltak.
A meglehetősen kellemetlen brazil-brit kapcsolatot levéltári anyagok is bizonyítják, így például az Egyesült Királyság brazíliavárosi diplomáciai missziójának levelezése a londoni külüggyel.
Emily Buchanan, a BBC oknyomozó riportere az ügyben megkereste a brit külügyminisztériumot, azonban a hivatal nem volt hajlandó “minősíteni a korábbi kormányok munkáját”.
Az Igazság Bizottságot vezető Dadih Damous “meghökkentőnek” nevezte, hogy egy olyan régi demokrácia, mint Nagy Britannia aktívan részt vett a véreskezű latin-amerikai hóhérok mentorálasában.
