Egy éjszakai életet élő kígyófajtáról van szó, amelyet latinul Hypsiglena ochrorhyncha unaocularus neveznek és már régen kihúzták a létező állatfajok közül, mivele gyzser lejegyezték a létét, de azóta senki sem látta.
Juan Esteban Martínez Gómez, mexikói ökológiai intézet kutatója kis csoportja élén éppen azzal a céllal indult útnak, hogy kederítse: létezik ez a kígyófajta, vagy már akkor is tévedtek, amikor először látták. A mostani felfedezést fontosabbnak ítélik meg sok hasonló eredménynél, hiszen sok minden bizonyít. Egyrészt azt, hogy legjobban az őrzi meg a biodeverzitást, ha egy állat magát tudja megvédeni az embertől, másrészt, hogy a kihaltnak vagy nem létezőnek mondott fajoknak érdemes időnként utána nézni. Mindenki tévedhet ugyanis és ami kihalt, az sem biztos, hogy tényleg eltűnt földünkről – magyarázza a kutató.
S persze az is fontos üzenet, hogy a mexikói szigeteken vagy akár az ország belsejében is léteznek olyan rejtett kincsek, amelyekre érdemes odafigyelni és megőrizni.
A kígyóról az első feljegyzést 1936-ban írták, amikor az amerikai természetbúvár, Charles William Beebe beutazta a szigetet és összeírta az ott fellelhető állatfajokat. S amikor már majdnem úgy érezte, hogy végzett a hatalmas mukájával, akkor egy éjszaka a sziklák között megpillantott egy aktív kígyót: szokatlan dolog, hiszen a kígyók nappali állatok és az éjszakát ,,alvással” töltik, vagyis sötétben nem vándorolnak. Megfigyelései azt bizonyították, hogy ez egy különleges fajta, amely éjjel aktív és sok példánya él a Revillagigedo zátonyok részét képező szigeten, 1100 kilométerre a mexikói szárazföldtől. A feljegyzésen túl elvitt egy példányt az amerikai Természettudományi Múzeumnak, amely ott ma is látható.
Aztán 1955-ben Bayard Brattstrom is útrakelt, hogy megkeresse az éjszakai kígyót, de nem találta meg és amikor hazatért, elintézte, hogy az előző megfigyelést töröljék mint tudományos kutatási tévedést és ezzel a kígyót levették a létező állatfajok listájáról.
Ugyanakkor Daniel Mulcahy, a washingtoni Museo Nacional de Historia del Instituto Smithsoniano állattani részlegének a kutatója élt a gyanúval, hogy az állat mégis létezik és 2012-ben újabb expedíciót szervezett Clarion szigetre, hogy megkeresse. Hiába. Aztán egy évvel később megint elindultak a keresésére, egészen pontosan Charles William Beebe útját járták be, de nem találtak semmit.
S ekkor Mulcahy egyik tanítványa, Esteban Martínez is elindult és alaposan átnézte a környéket s egyszercsak egy vulkánikus kőzet alatt meglátott két éjszakai kígyót, vagyis meglett a Hypsiglena ochrorhyncha unaocularu.
Az állat 40-45 centis, nem mérgeskígyó és rovarokkal táplálkozik. Egyelőre folyik a vizsgálata, de minden bizonnyal egyike a veszélyeztetett állatfajoknak.