Sao Paulo egyik külvárosi negyedében, Capadiciában egyre nőnek ki a sátrak a földből és egyre többen kényszerülnek elhagyni a városi lakásról szőtt álmaikat, hiszen az ingatlanárak az egekbe szöktek a nagyvárosokban. Munka viszont többnyire csak a városban van, így mára kialakult a brazil hajléktalan dolgozók széles rétege. Ők azok, akik a napi rendes munka után hazatérnek oda, ahol se víz, se villany, se utcák nincsenek, csak sátrak és sátrak.
Capadicia persze nincs egyedül, Sao Paulo környékén több ilyen ,,új település” nőtt ki a földből, amióta robbantak az ingatlanárak. A sátorváros így is tele van: Rebeca de Jesús Alcántara 35 éves két gyermekét egyedül nevelő anyának például várólistára kellett iratkoznia, hogy beköltözhessen ebbe a luxusnak nem mondható ,,negyedbe”.
Az ,,új szegények” ahogyan a sátorváros lakóit nevezik, a Movimiento de Trabajadores sin Hogar vagyis a Lakóhely nélküli Munkások Mozgalma elnevezésű szervezetben bíznak, amely jogaikat valamilyen szinten képviselhessék. A mozgalom segít a bajba jutottaknak vászontetőt szerezni a fejük fölé és az árakra jellemző, hogy ezeknek a sátraknak is van bérleti díjuk és nem is kevés: ezt nem egyszerű fizetni egy 300 dolláros minimálbérből. Sok fiatal önkényesen elfoglalt lakásokban lakik, ott alapít családot és remél egy szebb jövőt.
Ezek a mozgalmak ellenzik a legjobban a foci Vb-t, hiszen arra megy a pénz, miközben a városban negyedmillió lakás hiányzik és sokan kényszerűlnek sátorozni
Bár a brazil komány igyekszik programokkal és szociális lakásépítéssel enyhíteni a gondokon, az eddigi tettek mind kevésnek bizonyultak. A programok 2009-ben indultak, de szinte alig enyhítették a hiányt. S a jövő sem rózsás: amíg ilyen mértékben szökik fel az ingatlanok ára, sok családnak nincs más lehetősége, mint beköltözni az önkényesen elfoglalt ingatlanokba vagy a sátorvárosokba a város szélén.