Ugyancsak anyagi megfontolásból Venezuelában is hirdeti magát egy ,,donor”, aki gyermekei iskoláztatását és a felhalmozódott lakbér elmaradását szeretné kiegyenlíteni azzal, hogy 250 ezer dollárért árulja a veséjét. A szervkereskedelem két látható példája mögött azonban sok minden van a háttérben: példaként Mexikóban a Caballeros Templarios kábítószer kartell ellen folyik vizsgálat, mivel gyanúsíthatóak kiskorú gyermekek meggyilkolásával és szerveiknek az eladásával.
Egy perui asszony pedig büszkén vallja: a teste az övé és ha a veséje árán megvehette a házát, akkor senki ne szóljon bele tiltásokkal az életébe. S ha megkérdik, nem bánjs-e a történteket, nem is érti a kérdést. Hogyan bánná, ha ez volt az egyetlen útja, hogy megoldja anyagilag az életét.
A szervkereskedelem világszerte ,,virágzik”, a módzserek hasonlóak és a számok homályba vesznek. Vannak olyan kormányok is, amelyek – nem nyiltan ugyan – de engedélyezik ezeket az ,,üzleteket” és nagyon szeretnék, ha ezek az esetek soha sem kerülnének felszínre. Elismerik, hogy létezik az illegális kábítószer-kereskedelem, a prostitúció – ez minden országban létezik. De a szervkereskedelemmel más a helyzet – azt nem szívesen hoznák nyilvánosságra. Pedig – egyes civil szervezetek szerint – ez is létezik és majd minden országban.
Egyes adatok szerint a világban elvégzett transzplantációk 10 százaléka illegális, de ez egy világméretű átlag. Azokban az országokban, ahol virágzik a korrupció, nagyfokú a szegénység és gyenge az igazságszolgáltatás, ott sokkal magasabb ez az arány. S ezen országok közé tartoznak többek között a latin-amerikai országok is.
A szerveladás csúcsán a vese áll, mert az emberek azt hiszik, abból kettő van és elég lesz egy is. Ez nagy tévedés, mert aki szegéy és ezért eladja a veséjét, az gyakran olyan munkát végez, amelyhez fizikai kondícióra van szüksége. Egy vesével ez pedig az esetek többségében már nem megy.
Alicia Elena Pérez mexikói ügyvéd nemrég a nemzetközi közösség elé tárta, hogy egyes országok helyet adnak ezeknek az üzleteknek: így Belgium, Svájc, Kanada, Dánia, Japán és Új-Zéland. A hivatalos egészségügyi szervekhez futnak be azok a szálak, amelyek mentén ezek az üzletek létrejönnek. A beteg fizet és kapja a szervet….
Costa Rica az egyik olyan ország, ahol – a fogászati turizmushoz hasonlóak – a szervátültetési turizmus is virágzik. Egyes társaságok teljes kiszolgálást nyújtanak a szállodától a donorig mindent. A kórházaknak megvannak az archivumaik – megkeresik a megfelelő donort és máris kezdődhet a műtét. A beteg – gyarkran gazdag amerikai vagy európai – megérkezik és onnantól minden zökkenőmentesen zajlik. majd a rehablitáció után hazautazik az új vesével….
A legsajátosabb a helyzet Kínában, amely az elvégzett szervátültetések tekintetében az Egyesült Államok után a második. A kínai megoldás azonban visszatetszést és tiltakozást vált ki világszerte: ott ugyanis a kivégzettek szerveit is felhasználják átültetésekre. S nem csak kínaiaknak – bár tiltott a külföldieken végrehajtott szervátültetés, számos ismert eset van. A bortány egy Bilbaoból érkezett spanyol esetében robbant ki, aki májat kapott Kínában, mivel otthon nem operálták volna meg. A szerv egy kivégzetté volt – a botrány pedig agyot szólt és Kína megígérte, hog felhagy ezel a gyakorlattal.