Az FFF tagjai pedig szó szerint megfogadták a pesszimisták tanácsát, és bebizonyították, hogy ha a szexszel bármilyen ostoba fogyasztási cikk értékesíthető, akkor olyan nemes célokért is lehet, sőt kifejezetten megéri nyilvánosan szeretkezni, mint például a perui sárgafarkú gyapjas majom megmentése vagy egy Costa Rica-i ökofolyosó kialakítása.
A norvég kezdeményezés rendkívül egyszerű, ám sikeres non-profit vállalkozásnak bizonyult. Az FFF által végzett szexaktivizmus például Brazíliában 13 000 eurót hajtott fel a Chama projekt támogatására, amellyel 19 hektáron megépülhetett az Atlanti Dzsungel Ökoiskolája, Peruban a már említett pókmajomféle megmentéséért szálltak lepedőre az aktivisták.
Az ökopornóval van, aki brazil őslakosok földjeit kívánja visszavásárolni az indiánokat elüldöző nagybirtokosoktól, mások 80 hektár őserdőt őriztek meg utódaink számára, miközben az éppen ezen utódok nemzésével foglalatoskodtak, és voltak olyanok is, akik nem kevesebb mint 15 000 zöld hasút gyűjtöttek a Saphichay névre keresztelt őslakos tudományokat és hagyományokat őrző egyesület megsegítésére.
Az FFF-projektben bárki részt vehet, aki elég indíttatást érez magában arra, hogy meztelen képeket, esetleg szex videókat töltsön föl a társaság honlapjára, ahonnan azokat továbbértékesítik az arra kíváncsi és természetesen fizetni is hajlandó klienseknek.
Az FFF 2004-ben indult alig 1300 erotikus természetbarát részvételével, az egyetlen követelmény az, hogy a tagoknak 18 éven felülieknek kell lenniük. A többi pedig igazi, szó szerint természetes, szabad szerelem.