Pinochet és Thatcher kapcsolatát nem árnyékolták be azok az események, amelyek miatt Chile puccsista vezetőjének a neve örökre rosszul hangzik világszerte.
Amikor 1973-ban Pinochet hívei kibombázták az elnöki palotából Salvador Allende Népi Egység kormányát, az új vezetés azonnal nekilátott az ország gazdasági átalakításának: a chicagói fiúk – az a chilei közgazdász nemzedék, akik Milton Friedmann ismert közgazdász, a neoliberalizmus atyja eszméi alatt tanultak az amerikai elitegyetemeken – nekilátott az állam gazdasági szerepe teljes leépítésének. Vagyis Chile már hat évvel ezelőtt bevezette azt a kísérletet, amely teljesen a piacra bízta a gazdaság irányítását. Ma ezt neoliberális gazdaságpolitika néven szeretjük vagy éppen nem szeretjük annak ismeretében, ami történt nemcsak Chilében és Nagy-Britanniában, hanem világszerte sok helyen.
Ezekben a kezdeti időkben még Fredrich Hayek osztrák közgazdász – akit Thatcher intellektuális mentoraként tartanak számon, – elutazott a puccs utáni Chilbe és ismerkedett az ottani gazdasági átalakulással. Hayek maga ajánlotta a brit kormányfő figyelmébe a chilei modellt, mint egy olyan követendő példát, amely a brit – addig példátlan – privatizálási terveket működés közben is láthatóvá teszi. Thatchernek ugyanakkor volt némi kétsége afelől, hogy a magas szintű demokratikus hagyományokkal rendelkező Nagy-Britanniában, ahol egy bizonyos ,,együttérzés” is elvárható volt a társadalmi együttélésben, Pinochet módszerei alkalmazhatóak lennének. Ezek többsége később mégis átvehetőnek bizonyult – írja nemrég megjelent könyvében Greg Grandin amerikai akadémikus. (Greg Grandin: “Empire’s Workshop: Latin America, the United States, and the Rise of the New Imperialism”.)
Később a brit ,,Vas Lady” rokonszenve nyíltan megmutatkozott Augusto Pinochet iránt: akkor, amikor 1998-ban a Chilében véreskezűnek tartott tábornokot letartóztatták Londonban. A letartóztatás indoka Baltasar Garzón spanyol ügyvéd keresete volt, aki nemzetközi elfogató parancsot adott ki ,,az emberi jogok tömeges megsértése” miatt Pinochet ellen azoknak az Európába menekült áldozatoknak vagy az áldozatok hozzátartozóinak vádjai alapján, akik szeretteik életét vagy a chilei kínzókamrákban elszenvedett saját egészségi károsodásukat kérték számon a tábornokon. Thatcher határozottan elutasította, hogy Pinochetet kiadják Spanyolországnak és – bár a nemzetközi felháborodástól tartva – szabadon engedni nem merte, kényelmes házi őrizetben tartotta a rossz hírű tábornokot.