Csendes-óceán felől ugyanis mindig ígéretes faatok érketek, hol kisebb furge hajókon, hol hatalmas úszó szállodákon. S Chili dog több száz társával minden kikötés után reménykedve, farkcsóválva kísérte a frissen érkezőket. A remény szinte mindig megalapozptt volt – az utasok nem fukarkodtak falatokban, csontokban és még simogatásban sem. Így történt ez a kanadai O’Connor házaspár esetében i, akik tengeri hajózásuk utolsóállomásán egy szempillantás alatt Chili Dog rabjaivá váltak.
Egy két falat, és a vöröses szemleszínű kutya már odatelepedett a lábukhoz, egy két kéznyalás és a dolog örökre megpecsételődött. Nyolc órán át kísérte a kanadai utasokat városában és könnyes búcsút vettek egmástól, amikor nyolc óra múlva kiderült: nincs mód rá, hogy Chili Dog felkerüljön a hajóra és új életet kezdjen a messzi északon.
O’Connorék azonban nem voltak olyanok, akik csak úgy elfelejtenek egy meleg szempárt, egy hűséges kisérőtársat és úgy döntöttek, bármi áron is, de megszerzik a messzi négylábú barátot.
Levelet írtak egy állatvédő szervezetnek, keressék meg nekik a kóborkutyák tömegében épen azt a véréses jószágot, akiról fotót is küldtek és elszántságuk bizonyítékaként némi anyagi támaszt is a kereséshez. Az EDRA nevű santiagói állatvédő szervezet egyik aktivistája kezdett foglalkozni a feladattal, de a keresett ebet mintha a föld nyelte volna el. Két hónapon át minden lehetséges helyen és módon – újságban, röplapokon, neten – kereste a kanadai család ,,barátját”, de hiába.
Már éppen feladták a reményt, amikor érkezett egy telefon egy állatvédő telepról, ahol az egyik alkalamzott felismerni vélte a kutyát: nézték az ebet, nézték a fotót és remélték, éppen erről a darabról van szó. Aztán jött a befogás, az oltások, a féregtelenítés, ivartalanítás – a kétéves jó egészségben élő állat készségesen tűrte a megpróbáltatásokat, mintha tudta volna, hogy nem történnek hiába. Addigra közel kétezer dollárt nyelt el a ,,társadalmi felemelkedés” költsége. Aztán egy napon feltették egy repülőre, hogy a kanadai Seattleben csatlakozhasson régi-új barátaihoz és azok másik két kutyájához.
Chili Dog ma két kutyatársával egy tágas házban és hatalmas kertben él, naponta többször eszik és a kanapén alszik. Ha megáll a család autója a ház előtt, elsőként ugrik be a hátsó ülésre, hiszen azt más kitapasztalta, hogy az mindig izgalmas utazást, új szagokat és új tájakat jelent. A chilei valparaisói kikötő egykori ,,kivert kutyája” ma királyként él a kanadai Seattleben – számára beteljesült az amerikai álom.