A szakértő felhívta a figyelmet az ENSZ által 2007-ben elfogadott, az őslakos népek jogainak nyilatkozatában foglalt nemzetközi előírások betartásának fontosságára. Anaya szerint az őslakosok jogainak érvényesítése terén a közösségeket érintő döntések előzetes konzultációja és olyan szakpolitikák kidolgozása kell, hogy legyen a kormányok prioritása melyek a népcsoportok kulturális identitásának megőrzése mellett képesek felszámolni a kisebbségeket sújtó szegénységet, valamint azok társadalmi és gazdasági kirekesztését.
A szakértő a Tierraméricának azt is kifejtette, hogy napjainkban az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének 169. számú ajánlásán alapuló perui jogalkotási modell vonultatja fel a legmeggyőzőbb törvényi keretet az őslakosok kultúrájának és törzsi területeinek megőrzése terén. Annak ellenére, hogy Lima az elméleti szabályozás terén minden kétséget kizáróan lekörözi a többi latin-amerikai államot, a jogszabályok gyakorlati alkalmazása még mindig nem megfelelő – figyelmeztetett Anaya.Ecuadorban, Bolíviában, Brazíliában és Kolumbiában a törvénykezés a külcsín ellenére még igencsak gyerekcipőben jár – a fő kérdés az ENSZ előadója szerint ugyanis a megfelelő politikai akarat hiánya.
A manapság egyre divatosabb „indianista” retorika – ami több országban is megfigyelhető – sok esetben sajnos nem takar valós intézkedéseket.Szintén probléma, hogy bár a latin-amerikai országok döntő többsége aláírta az őslakosok jogait elismerő nemzetközi szerződéseket, hiányzik a már említett politikai akarat. Az államapparátusnak aktív és kezdeményező félként kell kidolgoznia a normákban foglaltak gyakorlati alkalmazását. Első helyen a közszféra szereplőivel és a döntéshozókkal kell tudatosítani, hogy a nemzetközi előírások fontossága a bennük foglaltak, az országokon belüli megvalósításában rejlik.
Második helyen Ayana az adott országok politikai és gazdasági elitjét jelöli meg a megfelelő kisebbségi politika kerékkötőiként, hiszen az őslakosok jogainak elismerése, valamint azok gyakorlása rendszerint ütközik a jelentős hatalmat képviselő ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági vállalatóriásokat irányító réteg érdekeivel.
Harmadsorban a közösségekkel kiépítendő konzultációs mechanizmusok hiányát, illetve azok harmonizációját a többségi társadalomra vonatkozó jogi normákkal tartja fontos pontnak Ayana, mely egy sor elméleti és gyakorlati problémát vet fel.
Nem tisztázott például, hogy kit, illetve mely közösségeket tekint a törvény őslakosnak, mint ahogy az is komoly gondot okoz, hogy mely esetekben vonatkoznak bizonyos általános törvények kisebbségekre, illetve, hogy milyen esetekben részesülhetnek pozitív diszkriminációban az őslakosok.
Az indián lakosság társadalmi és gazdasági felzárkóztatása, egy elfogadó és demokratikus mechanizmusokra épülő többnemzetiségű társadalom kialakítására a szakértő egyfelől a bottom-up, azaz az aluról felfelé épülő társadalmi kommunikációban és képviseletben látja a megoldást.
Az egyedi – földrajzi vagy etnikai – sajátosságokat figyelembe vevő, a problémákat gyakorlati, mintegy terepmunkaként megoldandó feladatok rendszerezése szintén kulcsfontosságú a precedensteremtő hatékony jogalkotáshoz. A működőképes jogi szabályozás kiegészülve a pártatlan és jól képzett köz- és magánszféra által előmozdított előítéletmentes kommunikációval az egyetlen megoldás a konstruktív párbeszéd kialakítására.
Az őslakosok jogait tiszteletben tartó, azok kulturális, valamint gazdasági potenciáljának kibontakozását elősegítő mechanizmusok megszilárdítják a régió politikai rendszereinek legitimitását, ezzel biztosítva alapot a térség fenntartható gazdasági fejlődéséhez és stabilitásához.