A Hadtörténeti Múzeum Márványtermében rendezett koncerten Julio Almeida igazi latin-amerikai körútra vitte hallgatóságát. A Kölnben élő gitárművész – aki rendszeres vendége a világ legrangosabb koncerttermeinek, fellépése előtt szakított időt, hogy a LatimoPORT-nak beszéljen munkásságáról.
Mester, hogyan került kapcsolatba a zenével? Milyen zenei örökségre építi művészetét?
Nem zenészcsaládból jövök, a bátyámat hallottam lépten-nyomon ecuadori és más latin-amerikai népi ritmusokat pötyögtetni a gitáron. Az ő hatására iratkoztam be a guayaquili konzervatóriumba, ahol legnagyobb szerencsémre éppen abban az időben kezdett el tanítani egy neves japán professzor. Az ő nevéhez fűződik Guayaquilben a klasszikus gitároktatás megszervezése, engem pedig a kezdetektől fogva lenyűgözött a hangzás.
Persze, ha az ember komolyan foglalkozik a zenével, az sok lemondással is jár, míg mások moziba jártak, esetleg kerti partikat adtak, én a gitárommal ücsörögtem, és gyakoroltam. Azt hiszem, az a boldogság nyitja, hogy az ember azzal foglalkozik, amit igazán szeret csinálni – nekem pedig a gitár az életem.
{youtube}y_5PW6vkdpg{/youtube}
Említette a népzenét. Milyen folklórvonalat találunk Ecuadorban a szokásos könnyűzenei irányzatok mellett?
Ecuador egy rendkívül változatos ország, ott vannak például a hegyvidéki vagy a tengerparti ritmusok, a pasillo, a sanjuanito, a bomba, a chota – ezek közül többet ma is játszani fogok, de nem hagyhatjuk ki a yungót, az albasót, ahány régió, annyiféle, mondhatnánk. Ma műsorra kerül egy bomba de chota is, ami nem más, mint Chota régióból származó bomba, egy nagyon érdekes feldolgozásban. Egy fiatal szerző műve, aki nagyon sikeresen keverte a hegyvidék őslakos ritmusait a modern dzsesszhangzással. Egészen különleges darab. Szintén előadok egy saját szerzeményt, az Homenaje a Guayaquilt, ami a maga nemében egyedülálló. Guayaquil a szülővárosom, egy forró tengerparti kikötő, három és fél millió igen vidám lakossal – ennek a varázslatos helynek a hangulatát próbálom visszaadni a zenében –, azonban nem ecuadori ritmusokra építettem a számot, hanem a brazil szamba alapjait használtam fel. Aztán ott van a yarabí, de játszunk keringőket is, egy szó, mint száz, az ecuadori művész nagyon gazdag népzenei alapra építkezhet.
Apropó szamba, a mai este repertoárjában latin-amerikai szerzők széles skálája van jelen Carlos Jobimtól Piazzoláig. Hogyan válogatta össze a mai koncerten szereplő darabokat?
Elsősorban ugye Ecuadoré a főszerep ma este, mégiscsak országunk függetlenségét ünnepelni gyűltünk ma itt össze. Azonban az egész latin régió klasszikus gitárszerzőit szerettem volna felvonultatni, mivel rengeteg ország képviselőit várjuk a mai koncertre, így kubai, argentin, venezuelai és uruguayi szerzők műveit is játszani fogom.
Visszatérve a karrierjéhez, hogyan kerül egy gitárművész Ecuadorból Európába, és ragad végül az Óvilágban harminc évre?
Hát én már szinte német vagyok, harminc év nagy idő. Kezdetben tanulni mentem Kölnbe, hogy a lehető legjobb mesterektől tanulhassak. Wolfgang Lendl, a világhírű gitármester hívott meg Németországba, ahol népes ecuadori zenészkolónia él. Aztán valahogy úgy adódott, hogy megszerettem az országot, ott eresztettem gyökereket, a gyerekeim németek, a feleségem szintén, így egy életre eljegyeztem magamat Európával és pezsgő kulturális életével, mely szerintem mind a mai napig egyedülálló a világon.
Németország számomra a munkám központja is, Kölnben tanítok, illetve innen járok koncertezni. Kölnből egész Európa közel van, például Budapesthez is közelebb vagyok, mint Berlinhez.
{youtube}rcBazRtwkH0{/youtube}
Sokszor látogat Magyarországra? Ha jól értesültem, a Bartók rádióval is készített közös felvételeket?
Négyszer jártam Magyarországon, a Bartók rádióval két koncertet rögzítettünk, egyszer szólistaként léptem fel a Bartók Márványtermében, egyszer pedig a Duo Paganinivel – a Jorge Saade Scaff hegedűművésszel alakított duóval zenéltünk élő közvetítésben, illetve a Duna-palotában is felléptünk.
Ha már Magyarországnál járunk, van esetleg kedvenc magyar zeneszerzője?
Természetesen, nagy tisztelője vagyok Bartók Bélának, sokat játszottam a Hat román tánc című alkotását gitáron és furulyán is, sőt, még egy versenyt is nyertünk az interpretációnkkal. A dolog érdekessége az volt, hogy egy magyar mester készített fel minket, aki a zenei tudáson felül képes volt átadni azt az egyedülálló érzelmi vagy ha tetszik, kulturális hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a darab valóban életre kelljen.
Julio Almeida, köszönöm, hogy időt szakított ránk, és további hosszú és sikeres karriert kívánok!
Én köszönöm.
A Hadtörténeti Múzeumban az interjú végére megjelent a latin-amerikai diplomácia színe-java, és számos Latimo-tag is helyet foglalt a közönség soraiban, Julio Almeida pedig nem mindennapi zenei élménnyel gazdagította a klasszikus gitár és a latin-amerikai zene rajongóit. Az Ecuadori Köztársaság budapesti nagykövetségének kulturális programja és az azt követő fogadás méltó bemutatkozása volt a változatos dél-amerikai ország kultúrájának és vendégszeretetének.