A 62 éves Teo – ahogy mindenki ismeri a kolumbiai Caliban, a salsa fővárosában –fülbemászó ritmusokat varázsol elő mások levetett tárgyaiból. Szakértő kezei alatt az olajoskanna, a marhalábszárcsont vagy akár egy ócska teknő egyszerű szemétből hangszerré avanzsál.
A mester kitűnően bánik a rumbatökkel, ám a maraca nem más, mint egy kibelezett wc tartály szivattyő rizsszemekkel feltöltve, a ritmus alapját a clave adja – jelen esetben nem más, mint két üreges marhalábszárcsont. A pandereta – azaz a csörgődob, egy ki tudja mire használt fakeret, a csörgők pedig nemes egyszerűséggel használt söröskupakok.
Teót, az utca zenészét, általában a 25. utca egyik hídja alatt találjuk amint a sok lim-lomból csalogatja elő a son, a charanga, vagy esetleg a pachanga ritmusait.
„Negyven éve vagyok művész – mondja Teo – és 15 éve alakítottam meg a szelektív salsa bandámat. Nem válogatunk, üres flakonokat, egy hatalmas bográcsot, kupakokat, jól csengő vasdarabokat – mindent felhasználunk a kívánt hangzás érdekében” – folytatja a mester.
Teodisio Ramos Cali Fatima negyedéből indul útra minden reggel, hogy jó kedvet és még jobb muzsikát szolgáltasson a város lakóinak, a turistáknak és bárkinek, akinek erre szüksége van. Rászoruló pedig akad bőven, hiszen kinek ne esne jól egy-egy vidám ritmus egy nehezen induló hétfőn, egy örökkévalóságba nyúló kedden, vagy a hétvége megkönnyebbülését hozó pénteken, a szombatról és a vasárnapról már nem is beszélve.
A banda egyébként vendége volt a helyi tehetségkereső műsoroknak is, ám Teót nem hatotta meg a reflektorfény. Számára az utcán, vagy a stúdióban játszani egyre megy – a közönségnek mindig ugyanazt a minőséget produkálja – mint mondja, azért, mert „ez az életem, ehhez értek és ezt szeretem csinálni”.
„Az utcán fellépni Caliban olyan mintha a legmenőbb klubokban játszanál Miamiban – fejtegeti Teo – sehol nem értenek úgy a salsához mint Caliban. Ha valahol, akkor Caliban nagyon észnél kell lenni”.