Az eseményhez kapcsolódóan az érdeklődők kiállítást láthattak a fado történetéről. Az érdekes anyagot bemutató tárlatot Alcides Murtinheira, a bécsi Camões Intézet lektora nyitotta meg.
A fado a portugál zene világszerte ismert és kedvelt melankolikus zenei műfaja: egy énekes (fadista) adja elő egy portugál gitár (guitarra) és egy spanyol gitár (violão) kíséretével.
Kialakulását zenetörténészek az 1820-as évekre teszik. Népszerűségére és a portugál kulturában mélyen gyökerező voltának köszönhetően az UNESCO kormányközi bizottságának VI. ülésén, amelyet 2011. novemberében a portugál fadót az emberiség szellemi kulturális örökségeit tartalmazó listájára is fevette.[
A fado életérzése a portugál saudade szóval jellemezhető, amely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is. A fado szó etimológiailag a latin fatum, ‘sors’ szóval van kapcsolatban. Valószínűleg afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással. Más elképzelések szerint a brazil lundum és modinha stílusokból jött létre.
Két stílusváltozata él: a populárisabb, szórakoztatóbb lisszaboni és a kifinomultabb coimbrai. Előbbi az első ismert fadoénekes, a 19. század első felében élt Maria Severa művészetéből alakult ki; utóbbi pedig az 1920-as, 30-as években, az addigi fado erőteljesen stilizált változataként, Artur Paredes és fia, Carlos Paredes gitárművészek keze alatt.
A műfaj legismertebb előadója Amália Rodrigues (1920–1999) volt.
A Kossuth Klubban tartott esten – amelyet a Magyarországon akkreditált portugál anyanyelvű országok nagykövetségeinek munkatársai is megtiszteltek – a magyar lélekhez közel álló szomorkás fado nagy sikert aratott. (latimo)
foto: Konkoly-Thege György
Mónica Cunha énekel