Az író 1944-ben, a háború alatt gépével a Földközi tenger térségében eltűnt és később halottnak nyilvánították. Könyve pedig, amely egy évvel halála előtt került a könyvesboltokba és a világ harmadik legolvasottabb irodalmi alkotásává vált, folytatja az irodalmi hírességek megszokott életét: fordítások, kiadások, megemlékezések. A Kis herceget 250 nyelvre fordították le és 140 millió példányszámban adták el világszerte. Ma már teljes az irodalmárok egyetértése azzal kapcsolatban, hogy a salvadori hölgy isnpirálta a rózsát a műben. Utóbbi pedig burkolt utalás egy 13 éves, viharokkal tűzdelt házasság történetére – mondják.
Consuelo Suncín 1901-ben született Armeniában, Salvadorban. Amikor 1930-ban megismerkedett az íróval, már elvált nő volt és egyben özvegy is, azokban a francia arisztokrata körökben pedig, ahol jövendő férje mozgott, nem éppen kedvelt személyiségként tartották számon. Consuelo egy jómódú salvadori család lánya, őseinek földjeik és kávéültetvényeik voltak – írja róla Marie-Helene Carbonel, aki 2001-ben könyvet adott ki Consuelo de Saint-Exupéry, une mariée vêtue de noir címmel. (San Exupery Consueloja: egy feketébe öltözött menyasszony) . A könyv szerzője hozzáfért azokhoz a levelekhez, amelyek Consuelo tulajdonát képezték és amelyek most az író dokumentációs anyagát kezelő José Martínez-Fructuoso kezelésében vannak.
Consuelo gazdag fantáziával újabb és újabb történetekkel igyekezett elfogadtatni magát a francia arisztokrácia köreiben. Azt terjesztette, hogy első férje, a mexikói Ricardo Cárdenas kapitány meghalt, pedig az irataiból kiderül, hogy elváltak. Ezt követően a mexikói José Vasconcelossal utazott Párizsba: a férfi korának elismert értelmiségije volt. Párizsban ismerkedett meg a guatemalai konzullal, Enrique Gómez Carrillo, aki író és újságíró volt – elhagyta a mexikói férfit és hozzáment a guatemalaihoz. Utóbbi jó 30 évvel volt idősebb nála. A házasság kilenc hónapig tartott, mert Gómez Carillo 1927-ben meghalt és az immár özvegy Consuelo úgy döntött, Buenos Airesbe utazik, ahol férje nyugdíjából megél majd.
Ott, az argentin fővárosban ismerkedett meg Antoine de Saint-Exupéry-vel, aki kereskedelmi pilótaként dolgozott: egy évvel később összeházasodtak és Consuelo visszaköltözött Párizsba. Consuelo nem volt hétköznapi asszony, szép volt, okos, festett és szobrászkodott is – írja róla a könyv szerzője – nem véletlen, hogy annyi különleges férfi figyelmét felkeltette. A francia arisztokrácia azonban nem fogadta be, a legkirekesztőbb a Sain-Exupery család volt vele. A megaláztatások és elutasítások 20 évvel halála után sem változtak vele szemben. A család betegesen xenofób, és arra büszke, hogy őseit a XII. századig vissza tudja vezetni. Nem utolsó sorban nekik köszönhető, hogy Antoine életrajzaiból csaknem hiányzik Consuelo és a 13 éves házasságuk.
2000-ben szinte bombaként robbant Párizsban – éppen akkor, amikor a francia főváros az író 100. születésnapjának a megünneplésére készült, – a Consuelo kézirataiból készül válogatás. A salvadori feleség a világhírű írót egoistának, kegyetlennek, infatilisnak, szemrehányónak írja le, akinek számtalan szeretője volt és sosem törődött igazán a feleségével. A kézirat egy nagyon megkeseredett feleség vallomása – így a könyv.
A kis herceg pedig az író életének vallomása, egy állandó útkereső belső békevágyának a története és viharos házasságának a meséje – véli a Consuelo de San-Exupery című könyv szerzője, Marie-Helene Carbonel.
A rózsa Consuelo, a három vulkán a salvadori három vulkán, a majomkenyérfák pedig Consuelo szülővárosának bejáratánál lévő cédrusok. A köhögő rózsa Consuelo, akit asztma gyötör, törékeny és ezért óvják egy üvegbúra alatt. A többi ötezer rózsa Exupery barátnői, akik nem érnek semmit, hiszen neki csak egy rózsa a fontos.
A könyv ugyan gyerekkönyvként íródott, de egyben bocsánatkérés Consuelótól mindazért, amit ebben a házasságban elszenvedett.
