Az alkotmány szerint a voksolást megelőző 15 napban már nem lehet választási közvélemény-kutatásokat publikálni, így a legutóbbi, április 6-án megjelent felmérés szerint a paraguayi politikát gyakorlatilag száz éve privatizáló két történelmi párt, a Nemzeti Republikánus Szövetség (ANR), azaz a colorado, illetve az Autentikus Radikális Liberális Párt (PLRA) együtt a szavazatok mintegy 70%-szereznék meg.
Bár a felmérések mutatnak apróbb eltéréseket, a tendencia mégis mindenhol abba az irányba mutat, hogy Horacio Cartes, az ANR jelöltje vezet hol 45%, hol 37%-kal, mögötte a PLRA favoritja, Efraín Alegre következik 31%-kal, őket követi az első harmatgyenge baloldali jelölt, Mario Ferreiro (Avanza País) 10%-os támogatottsággal, illetve az UNACE új helytartója, Oviedo Sánchez – a sor végét pedig az egykori fényéből sokat vesztett Frente Guasú, parasztpárti koalíció zárja, szerény 2%-kal.
A jelenlegi kép nem sok jóval kecsegtet a paraguayi társadalom égetően szükséges kérdéseit orvosolni kívánó reformer erőknek. Az ANR és PLRA a Hármasszövetség elleni háború óta a prímás és másodhegedűs szerepét töltik be a guaraní ország politikai színpadán.
Az ANR adta többek között Latin-Amerika leghosszabban hatalmon lévő, majd párton belüli puccsal leváltott diktátorát, Alfredo Stroessnert, az ország első képviseleti úton választott, később korrupciós botrányairól elhíresült – egyébként magyar származású – elnökét, Juan Carlos Wasmosyt.
Az országot négyéves megszakítással közel hatvan éve kormányzó ANR vörös ingese, Cartes – akiről kétes befektetései és alvilági kapcsolatai miatt több bűnüldöző szervezet is vezet aktát – két éve az ország egyik legjobban menő vállalkozójából vált a párt új reménységévé. Támogatottságát még az olyan kínos pillanatok sem befolyásolták döntően, amikor például birtokán 16 tonna kábítószerre bukkant a rendőrség.
Politikai programját talán neoliberális-populizmusként lehetne leírni – Cartes képviseli az ország gazdasági és politikai elitjének krémjét jelentő impresszáriókat és földtulajdonosokat.
A tavalyi parlamenti puccs után az elnöki bársonyszékbe kapaszkodó Frederico Francót Efraín Alegre váltja a PLRA élén, akit Lugo egykori legjobb minisztereként tartották számon. A rossz nyelvek szerint túl korán jelentette be, hogy indulna a 2013-as választásokon, ezért vált meg tőle az elnök 2011-ben.
Efraín Alegre ellen is indult eljárás, miután kiszivárgott, hogy minisztersége alatt gyakorlatilag kiürítette a rábízott fejlesztési tárca kasszáit, mintegy 25 millió dolláros kárt okozva, bár tény, hogy a vizsgálat még nem zárult le.
Az igencsak megosztott baloldal legtámogatottabb jelöltje a Lugo vezette Frente Guasúról tavaly levált Avanza País frontembere, a 32 éves televíziós pályát befutott Mario Ferreiro. A több, igen gyenge paraguayi műsor vezetőjének kétségkívül semmi kapcsolata sincs a baloldali szavazóbázist adó paraszt mozgalmakkal, illetve a városi értelmiséggel. A dörzsölt mozgalmi vezetőkhöz szokott parasztszervezetek militánsai számára Fereiro egyszerűen egy celeb, a pszeudoszocialista frakció, a PMÁS támogatottja. A baloldali intellektuális rétegnek pedig sem programjában, sem színvonalában nem lehet alternatíva – gondolnánk – ám nem erre utal a volt újságíró és enyhe balos programjának 10%-os támogatottsága.
Az egykori egységes, győztes lugói vonal Curuguaty után már a múlté, a Frente Guasú – avagy a Lista 40 jelöltje, Aníbal Carillo, aki ugyan az anyatejjel szívta magába a politikai aktivizmust, mégsem volt képes széles szavazóbázist kiépíteni. Ebben komoly része volt a tavalyi parlamenti puccsot követő mozgalmak megosztottságának és a jelöltválasztás körüli teszetoszaságnak. Carrillo egyébként veterán aktivista – még a vészterhes 60-as években debütált a politikai porondon mint középiskolai diákvezér.
Az asuncióni munkásnegyed sarja és a Frente Guasú képviseli a parasztmozgalmak célkitűzéseit- köztük az átfogó földreformot – bár ezt a mozgalmak szemmel láthatóan még nem vették észre. Az FG támogatottsága még a legrózsásabb előrejelzések szerint sem kúszik majd 2% fölé.
Tehát dél-nyugaton a helyzet változatlan, ha a közvélemény kutatások nem csalnak, Paraguayban a politikai és a vele szorosan összefonódott gazdasági hatalom rövid átmeneti időszak után visszatér az ország történelmi urainak kezébe.