Boglár Lajos a hazai néprajz és kulturális antropológia egyik legkiemelkedőbb alakja, az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékének alapítója. Latin-amerikai kutatásai és az ezekből született könyvek, filmek, kiállítások világszerte ismertek. Első jelentős kutatómunkáját 1959-ben végezte a nambikuarák között, majd ezt követték a Wahari alapjául szolgáló 1967–68-as és 1974-es útjai a piaroa indiánokhoz.
Az 1980-as években a kajapókat, majd a wayanákat és a guaranikat kutatta. Emellett számos terepmunkát végzett Magyarországon, utolsó kutatását pedig a Brazíliában élő „újra-magyarok” között végezte. Tapasztalatával, elszántságával élete végéig segítette tanítványait, fiatal kutatótársait az antropológia szemléletének gyakorlati alkalmazásában a kutatói-oktatói munka területén.
A kiváló kutató 2004-ben bekövetkezett halála után a hosszú éveken át végzett kutatómunka nyomán Magyarországra került értékes tárgyak egy része a család tulajdonában maradt.
Közöttük olyan amazóniai tárgyak, amelyek többségéhez Boglár Lajos haláláig ragaszkodott, személyes emlékei fűződtek hozzájuk. Ezek szakszerű állagmegőrzését a család nehezen tudja biztosítani. A megoldást e gyűjtemény megvásárlása és szakszerű múzeumi elhelyezése jelenti, de a Néprajzi Múzeum jelenleg nem rendelkezik olyan pénzügyi háttérrel, hogy a család felé a vételárat ki tudná fizetni.
Éppen ezért Boglár Lajos barátai, tanítványai létrehozták a Szimbiózis Alapítványt, amely szponzorkereső kampányt indított, hogy a tárgyakat a Néprajzi Múzeumnak ajándékozhassa.
Mivel a Latimo Egyesület egyik fontos célkitűzése a latin-amerikai kultúra magyarországi megismertetése és ápolása, az egyesület a alább látható tárgyak örökbe fogadása mellett döntött. A tárgyak már a Néprajzi Múzeum tulajdonába kerültek és az ősszel a nagyközönség is megismerkedhet egy kamarakiállítás keretében a Boglár hagyaték értékes darabjaival.
Indián tollkorona
Madár alakú lepényforgató
Lepényforgató