Kolumbiában 10 ezerre tehető azoknak az áldozatoknak a száma, akik a taposó aknák miatt vesztették életüket. Az áldozatoknak majdnem a fele gyermek és többségben vannak a vidéken élők, az indián lakosság és mindazok kivannak téve a veszélynek, akik a kormány és a gerillák között zajló fegyveres konfliktusban a hadműveleti területeken laknak.
A kezdeményezés Angelino Garzón miniszterelnök-helyettestől indult, aki azt javasolta honfitársainak: hajtsák fel nadrágszárukat ezen a napon és ezzel is jelezzék: elég az aknák kihelyezéséból, a fegyveres konfliktusból.
A jelenleg Havannában folyó béketárgyalások kapcsán garzón felhívta a figyelemt arra, hogy ha létre is jön a béke a két fél – a kormány és a FARC – között, a taposó aknák okozta fenyegetés még közel 50 évig nem szűnik meg, hiszen a szemben álló felek telerakták az országot velük. A kolumbiai hivatalos adatok szerint az országban 1990. óta tízezer ember lépett aknára: az áldozatok fele plgári lakos.
Az ENSZ támogatta az 1997. évi ottawai Konvenciót, ami teljes körű tiltást vezetett be a taposó aknák gyártására, exportálására és használatára, és arra törekszik, hogy az egyezményt egyetemlegesen betartsák. Közel 150 országban ratifikálták az egyezményt, ami ahhoz vezetett, hogy csökkent ezeknek a fegyvereknek a használata, kimutathatóan kevesebb lett az áldozat, a gyártás kiugróan csökkent, majdnem teljes a kereskedelem beszüntetése, gyorsult a tartalékkészletek megsemmisítése és nőtt a humanitárius tevékenységek támogatása. 1999 óta mintegy 38,3 millió felhalmozott gyalogsági aknát semmisítettek meg világszerte. (telesur/UN)