A sajátos helyzet a választási rendszer reformjából következik: eddig szabadon dönthettek a chileiek, hogy regisztráltatják-e magukat a választásokra, míg mostantól minden 18 életévét betöltött chilei állampolgár automatikusan felkerül a választási listára. Így történik ez azokkal is, akik nyomtalanul eltüntek a Pinochet-rendszer kínzókamráiban és halálgyáraiban. Mivel az 1973 és 1990 között eltüntetett politikai ellenfelek egy részéről azóta sincs semmi hír, tehát halottnak nem lettek nyilvánítva, így mint nagykorú állampolgárokat, várják őket az urnák elé. A családok véleménye szerint ez a régi, még be nem gyógyult sebeket ez tovább mélyíti: a rendszer, ahelyett, hogy kivizsgálná a történteket, most szavazati jogot ad azoknak, akiket gyakran már 50 éve nem látott senki sem.
,,A chilei állam közli, hogy az apám mehet szavazni! De hol van az apám? – kérdi egy asszony, aki soha sem látta az édesapját, mert már a születése előtt eltünt.
Korábban sokan a többezer eltűnt hozzátartozói közül ,,valószínűsíthetően elhunyt” elnevezéssel halottnak nyilvánították családtagjaikat, hogy ezt a kétes helyzetet megszüntessék. De vannak mintegy ezren – többségében az elűnt fiatalok szülei – akik ezt nem tették meg, nem tudták megtenni, mert reménykedtek. Most az ő címükre érkeznek levelek a hivatalos szervektől azok nevére, akiket még mindig haza várnak, de már évtizedek óta nem jönnek haza. A felháborodás óriási: sokan a hivatalos kormányszerveket azonosítják az egykori gyilkosokkal, különösen azt követően, hogy a jelenlegi kormányzat megkísérelte a Pinochet rezsimet szalonképessé tenni. ,,Ők tüntették el őket, most ők adjanak számot hollétükről – mondják. (BBC)