A tegnapi Bolívia-Argentína vb-selejtező nem akármilyen erőpróba elé állította a vendégeket, ennek tudatában az 1-1 kifejezetten jó eredmény az argentinok részéről. A 3672 méteres tengerszint feletti magasság az Hernando Siles stadionban mindenkit megvisel – már aki nem szokott hozzá a magaslathoz.
Megjegyzendő, hogy többször próbálták már rávenni a bolíviai szövetséget, hogy az 500 méter magasan fekvő Santa Cruzban rendezze a vb-selejtezőit, de ők nem hajlandók feladni földrajzi előnyüket.
Messiéket olyannyira kikészítette a magaslat, hogy például a négyszeres aranylabdás egy ízben megállt hányni a pályán, Ángel Di María és Javier Mascherano pedig oxigénbefúvást kapott (foto).
A szakemberei szerint minden ezer méter emelkedéshez egy hét akklimatizáció lenne szükséges, ezek szerint az argentinoknak majdnem egy hónapot La Pazban kellett volna tölteniük a meccs előtt – ehelyett órákkal a találkozó előtt érkeztek meg a bolíviai fővárosba.
Bolívia nekünk, magyaroknak sem ismeretlen hely: 1977. november 30-án világbajnoki pótselejtezőt játszott a magyar válogatott La Pazban, ugyancsak az Hernando Siles stadionban. De erről meséljen egy résztvevő, Zombori Sándor, a Pécs és a Vasas 26-szoros válogatott fedezete, a Sport TV jelenlegi szakkommentátora.
“Minden igaz, amit az interneten lehet olvasni a La Paz-i rémségekről. Amikor a mi repülőgépünk leszállt az El Alto nemzetközi repülőtéren – stílszerűen El Alto azt jelenti, hogy A magas… -, szegény néhai Vinkovics Lajos gyúró odarohant az ajtóhoz, és azt mondta, hogy ő majd elsőnek kiszáll, megnézi, milyen az a magaslati levegő. Nos, ahogy kilépett, le is bukfencezett a lépcsőn, annyira elhagyta az ereje…” – idézi fel Zombori a 36 évvel ezelőtti történetet.
Ezek után a magyar küldöttség azonnal bevette magát szállodájába, s jóformán csak a mérkőzés 90 percére jött elő.
“Azt mondták nekünk, ne nagyon mászkáljunk a szabad levegőn, nem is tettük. Maga a meccs különös volt, ugye, 6-0-ás előny birtokában utaztunk ki Bolíviába, azaz tudtuk, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban velük. Nem is tartottunk a meccstől, nyertünk is 3-2-re, de azért érdekes volt… Óvatos duhajok módjára futballoztunk, azt hittük, száguldunk, és Baróti Lajos bácsi, a szövetségi kapitányunk mondta, hogy kívülről úgy tűnt, mintha lassított felvételt nézne. A lényeg az volt, hogy túléljük a kilencven percet, és ez sikerült is. De nem volt kellemes élmény.” (fourfortwo/kzs)
A néhai magyar meccsen egy nevezetes gól…
{youtube}e4aUZz9R95w{/youtube}