Szombaton még nem így nyilatkozott
“Nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy letartóztatásunkat Bergoglio atya kezdeményezte” – jelentette ki szerdán a 85 éves magyar származású pap, aki ma a bajorországi Wilhelmstahlban él. A pap múlt pénteken – a jezsuita rend németországi honlapján idézték – viszont még azt állította, nem tud állást foglalni abban a kérdésben, hogy az új pápa – akkor még Jorge Mario Bergoglióként – milyen szerepet játszott letartóztatásukban.
Szombaton az argentínai diktatúra idején elhurcolt és megkínzott két jezsuita pap aktáját vizsgáló bírák egyike közölte, hogy az igazságszolgáltatás másfél éve alaptalannak minősítette és elutasította a héten megválasztott Ferenc pápa elleni vádaskodásokat.
Bergoglio – akit március 13-án választottak pápává és a Ferenc nevet vette fel – annak idején a jezsuiták argentínai provinciálisa volt. Bírálói azt vetették a szemére, hogy cinkos módon hallgatott az 1976 és 1983 közötti argentin katonai junták által elkövetett gyilkosságok és emberrablások idején.
Az egyik legfőbb vád az volt ellene, hogy annak idején szerepet játszott két, Argentínában tevékenykedő jezsuita atya, a magyar származású Jálics Ferenc, valamint Orlando Yorio letartóztatásában, sőt állítólag ő jelentette fel őket. Jálicsot és Yoriót 1976-ban hurcolták el az argentin haditengerészet tisztjei, és embertelen körülmények között tartották fogva őket, mert azt hitték róluk, hogy missziós tevékenységük közben baloldali gerillákkal álltak kapcsolatban. Szabadulása után Jálics Ferenc elhagyta Argentínát, és Németországban telepedett le.
Jálics: egy hittérítőnő miatt tartóztattak le
Szerdán azonban a vatikáni rádió által interneten közzétett nyilatkozatában kijelentette, hogy nem Bergoglio jelentette fel őket. Jálics Ferenc szerint egy hittérítőnő miatt tartóztatták le mindkettőjüket. Szavai szerint a nő előbb velük működött együtt, majd a gerillák soraiba állt. A hatóságok letartóztatták, majd két-három nappal később őket is – mondta el. Beszámolt arról is, hogy az őt kihallgató tiszt orosz kémnek tartotta őt, amikor meglátta, hogy Magyarországon született.
Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten. Érettségi után lépett be a jezsuita rendbe. 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után elhagyta az országot. Előbb Chilében élt, ahol jezsuita papként tevékenykedett. 1957-ben pedig Argentínába ment, és ott folytatta papi hivatását. Két paptársával együtt Buenos Aires egyik szegénynegyedébe költözött, hogy a szegényekkel éljen együtt. Amikor a katonai junta 1976-ban magához ragadta a hatalmat, azonnal tisztogatási akciókba kezdett a baloldali gerillákkal szimpatizálókkal, az ellenzékiekkel, továbbá a konfliktusban nem érintett, ártatlan polgári személyekkel szemben is. Jálicsot és Yoriót így tartóztatták le, az egyik leghírhedtebb börtönbe kerültek és kínozták őket.
Jálicsék elrablása könyvben is megjelent
Ahogy beszámoltunk róla, a papok szabadulásuk után számoltak be sorsukról – Yorio Ferenc pápát vádolja elárulásukkal, Jálics pedig név nélkül emlegetett „egy bizonyos” személyt. Jálics története magyar nyelven is megjelent.
Az egykor elrabolt jezsuita misszionárius 1994-ben részletesen írt a piszkos háborúról: „Szemlélődő lelki gyakorlat” című könyvében kifejtette: akár csak Orlando Yorio, ő is meg van róla győződve, hogy elárulták, és tudja is, ki tette, habár nevet nem ír. Társa, Yorio azonban már kiszabadulásukat követően, 1977-ben megírta: Jáliccsal meg voltak róla győződve, hogy Bergoglio árulta el őket.
Yorio: Bergoglio elárult minket
Yorio Rómában írta jelentését, és Moura atyának, a római jezsuita rend akkori vezetőjének címezte. A jelentésben az argentin misszionárius részletesen beszámolt arról, hogyan rabolták el, és miként kábítószerezték be őket, majd írt a kínzásukról és arról, ahogy félmeztelenül kitették őket egy puszta közepén. Yorio kitért arra is, miként győződött meg ő, valamint elrabolt társa, Jálics, hogy Bergoglio „elárulta őket”, annak ellenére, hogy könyörögtek a jezsuita rendvezetőnek: óvja meg őket a katonai juntától.
Yorio jelentésében arról is írt: „olyan szóbeszédek terjedtek el, hogy kapcsolatban állunk a gerillákkal. Egy ilyen állítás, komoly forrásból (a jezsuiták annak számítottak), egyenlő volt a halálos ítéletünkkel az Argentínában uralkodó állapotok közepette.” Mint írta, a „szélsőjobboldali erők már legéppuskáztak egy papot otthonában, valamint elraboltak, megkínoztak és sorsára hagytak egy másikat. Mindketten szegény városokban éltek.”
„1975 decemberében, tekintettel arra, hogy folyamatosan terjedtek a szóbeszédek a gerillákkal való együttműködésemről, Jalics atya megkereste Bergoglio-t. Utóbbi felismerte a helyzet komolyságát és azt ígérte, hogy véget vet a pletykáknak, és igyekszik beszélni a fegyveres szervekkel, hogy bizonyítsa ártatlanságunkat. „Bergoglio azonban nem csak elmulasztotta szerteoszlatni a szóbeszédeket, de aktívan részt vett azoknak a terjesztésében a jezsuiták körében. Elkezdtünk kételkedni őszinteségében.” – írta a jezsuita misszionárius.
Yorio szerint Bergoglio levelet is írt Miguel Raspanti bíborosnak, az argentin katolikus egyház akkori vezetőjének, ahol súlyos vádakkal illette a két jezsuita papot. Ezt követően „megkerestem Bergoglio atyát, aki tagadta ezt. Az állította, hogy a jelentése jó színben tüntetett fel minket, azt csak az előrehaladott korú Raspanti bíboros érthette félre” – írta jelentésében Yorio.
„Öt hónapon keresztül meg voltunk bilincselve”
A két jezsuita pap elrablására 1976. május 23-án került sor. (Elrablásukat megelőzően nem sokkal Bergoglio kizárta őket a jezsuita rendből.) Yorio ezekről a borzalmakról is részletesen beszámolt. Állítása szerint Buenos Airesben kínozták meg és hallgatták ki egy börtönben, ahol a katonai diktatúra éveiben mintegy ötezer embert gyilkoltak meg.
„Jalics és én gyakorlatilag öt hónapon keresztül meg voltunk bilincselve a kezeinken és a lábainkon. A szemeink be voltak kötve. Az első napokban nem kaptunk se vizet, se ételt, sőt mosdóra se mehettünk ki. Másfél hónap elteltével cserélhettük ki mocskos ruházatunkat” – számolt be jelentésében fogva tartásuk embertelen körülményeiről Yorio. A jezsuita pap szerint a börtönben bekábítószerezték, majd úgy vallatták. Azzal vádolták, hogy gerilla volt és hogy szexuális kapcsolatokat létesített egy nő lelkipásztori munkatársával.
A papok elrablását követő közfelháborodás hatására azonban a két misszionáriust „szabadon engedték”. Yorio szerint ez úgy történt, hogy félmeztelenül helikopterre tették, majd a fővároson kívül, egy lakatlan területen kirakták őket, október 23-án.
Jálics: „tudtuk, merről fúj a szél”
Yorióval szemben Jalics csak évekkel később, egy 1994-ben megjelent életrajzi könyvében számolt be a nyilvánosság előtt kálváriájukról. Ebből kiderül, hogy ő és Yorio Buenos Aires nyomornegyedeiben folytatott misszionárius tevékenységet. Tanítványaik közül sokan csatlakoztak a katonai junta ellen harcoló gerillához, de Jalics szerint ők az erőszak nélküli útra igyekeztek tanítani őket. A jezsuita misszionárius szerint küldetésük az akkori viszonyok között nagyon kényes feladatnak számított, ezért szükségük lett volna a katolikus egyház vezetőinek határozott támogatására, amit nem kaptak meg. „Tudtuk, merről fúj a szél, és azt is, hogy ki felelős a rosszindulatú pletykákért” – írta a magyar származású jezsuita könyvében. „Éppen ezért megkerestem az érintett személyt, és közöltem vele, hogy az életünkkel játszik. Ő erre azt ígérte: továbbítja a katonai junta felé, hogy nem vagyunk terroristák” – írta Jálics.
Ennek ellenére egy vasárnapi reggelen mégis elrabolták őket. „300 katona és rendőrségi járművek vették körbe kunyhónkat. Berontottak hozzánk, brutálisan hátrakötözték a kezeinket, a fejünkre pedig szűk csuklyát húztak, majd’ megfulladtunk. Elrablóink napokon keresztül étel nélkül tartottak. Én a kőpadlón, hátrakötözött kezekkel, csuklyával a fejemen feküdtem, társam még rosszabbul járt. Őt bedrogozták, hogy információkat préseljenek ki belőle, de, ahogy később megtudtuk, a várakozásokkal ellentétben Istenről és Jézus Krisztusról beszélt. A katonák, akik addig azt hitték, terroristák vagyunk, megdöbbentek” – számolt be elrablásuk első napjairól Jalics. „Az igazságtalanság, hogy bizonyított ártatlanságunk ellenére börtönben tartottak, haraggal töltött el. Dühöm pedig egyre inkább az ellen a személy ellen irányult, aki hamisan tanúskodott ellenünk” – írta Jálics a német emigrációban megírt, német nyelven kiadott, de magyarra is lefordított életrajzi könyvében.
Ferenc pápa rágalomnak minősítette az argentin juntával való állítólagos együttműködéséről szóló állításokat, és cáfolta azt is, hogy szerepe lett volna a két jezsuita pap letartóztatásában. (MTI/ATV/Profil)