A két jelölt hétfőn közölte hivatalosan, hogy indul az elnöki székért, de egyelőre csak annyit tudni, hogy kampány lesz és az még az előzőnél is feszültebbnek ígérkezik.
Henrique Capriles Radonskira, a venezuelai ellenzék 39 éves jelöltjére most sem vár könnyű feladat, hiszen alig több, mint egy hónappal Hugo Chávez halála után a helyzet keveset változott a dél-amerikai országban. Fél éve 80 százalékos részvétel mellett Hugo Chávez a szavazatok 55%-át szerezte meg, Henrique Capriles pedig 45%-át.
Capriles jelenleg is Miranda állam kormányzója, és a legfiatalabb politikus, akit az ellenzék egy választásokon valaha is indított. Egész politikai pályafutása rekord: a legfiatalabb képviselője volt már 25 évesen az előző venezuelai parlamentnek és a még nincs negyven éves, de már a Kongresszus alelnöke, kormányzó és polgármester. Az október 7-i voksolás előtt azt nyilatkozta, hogy még soha nem veszített választásokon. Ez ugyan megdőlt, de az egymilliós szavazati hátrány egy harmincmilliós országban nem jelentett lesujtó vereséget.
Javára írható, hogy éppen akkor, amikor a chávezi rendszerrel szemben álló külföldi sajtó nyomdába rendezte a ,,választási csalás” kezdetű cikkeit, Capriles kiállt Caracasban a nemzetközi sajtó képviselői elé és elismerte választási vereségét. A lépés komoly tekintélyt szerzett neki és nagy politikusi felelősségérzetről tanúskodott.
Capriles jómódú rétegből származik, családja egy sor filmszínház tulajdonosa és az üzleti élet más területein is sikeresek. Javára írják, hogy a társadalom minden rétegével képes szót érteni, ismeri a ,,nép nyelvét” és tudja, hogyan kell kivívnia a társadalom szélesebb rétegeinek támogatását. Nagy elismerést szerzett, amikor a venezuelai esőzések és áradások idején a sajtót bejárta a fényképe, amint derékig a vízben áll az elöntött területeken, és tanulmányozza az árvíz sújtotta vidék lakosságának helyzetét. Kampányában pedig szó szerint házról-házra harcolt – szinte minden települést személyesen felkeresett.
Stílusát tekintve kimért és visszafogott, ritkán engedte meg magának, hogy Chávezt nyíltan is támadja. – Olyan elnök leszek, aki keveset beszél, de sokat tesz – mondta akkori a kampánya során.
Magát közép-bal politikusnak nevezi és azt mondja, hogy számára Lula Brazíliája a modell. Tény, hogy onnan származtatják Miranda államban az egyik legfigyelemre méltóbb politikai tevékenységét: lakást, élelmet és oktatást adott a szegény családoknak. A befektetések támogatása, a jogállam megszilárdítása és a szociális igazságosság közepette megvalósuló gazdasági növekedés áll programjában. Az ország kulcsfontosságú ágazatát, a kőolaj-kitermelést említve a norvég modellt szeretné megvalósítani: az olajat az energiafüggetlenségre fordítaná.
Előző kampánya idején az egyelen pont, ami érzékenyen érintette a Chávez szociális programjához szokott választókat, az az olajiparral kapcsolatos nyílt állásfoglalás hiánya volt. A jelenlegi állami kézben lévő ágazat esetleges privatizálása a választók fülében rosszul csengett: sokan tartottak és tartanak ma is ettől a lépéstől.
A kampány utolsó szakaszában – amikor a közvéleménykutatások még mindig Hugo Chávez győzelmét jósolták – egyre gyakrabban tért ki a szociális programokra. A misszók folytatását ígérte az amúgy üzletbarát politikát hirdető politikus és a Chávez által követett állami irányítású gazdaságpolitika helyett a szabad vállalkozást elősegítő, jóléti társadalmat óhajtotta létrehozni az egykori brazil államfő, Lula da Silva piacbarát baloldali politikáját alapul véve.
Egy hónapja van, hogy ezeket az ígéreteket – immár a nagy ellenfél, Hugo Chávez nélkül – eljuttassa a választókhoz. Megfigyelők szerint most, a Chávez nélküli chávezizmussal könnyebb dolga lehet, mint tavaly októberben volt.