Latin Amerika egy olyan világ, amelyet a kiáltó társadalmi egyenlőtlenség mellett a gazdasági válság közepette elért gazdasági sikerek jellemeznek, és éppen ott értek el olyan eredményeket a nők, amelyekkel még az európai országokban sem büszkélkedhetnek. Ott 1990-től kezdve, amikor Violata Chamoro Nicaraguában államfő lett, mára alighanem rendszerré vált a női vezető az állam élén.
Ugyanakkor példaként Mexikóban vannak olyan szövetségi államok, ahol a becsület védelmében elkövetett gyilkosságokat ma is elnézik, s vannak olyan helyek, ahol ma is létezik a boszorkányüldözés: a boszorkánynak kikiáltott nőket üldözik, kínozzák és kegyetlen módon meggyilkolják.
Mexikóban 2009-ben 1858 olyan gyilkosságot tartanak számon, amelyet férfiak követtek el nők ellen – ez az adat a Mexikói Nőszövetség adata. A statisztikák azt mutatják, hogy növekszik azoknak a gyilkosságoknak a száma, amelyeket nők kárára követ el férjük vagy volt élettársuk. Különösen magas a szám a Dominikai Köztársaságban, Uruguayban, Granadán és San Vicentén. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mi okozza ezt a szembetűnő szakadékot a női sorsok között. María Jesús Aranta, az Iberoamerikai Főtitkárság munkatársa szerint aligha lennének mások a macsók itt, mint a világ többi részén. Itt azonban élesek társadalmi problémák, nagyok a vagyonkülönbségek, gyakori az iskola elhagyása, a magas halálozási arány a szülő nők körében, ami persze az alacsony iskolázottsági szinttel van összefüggésben. Ugyanakkor nincsenek megbízható adatok a folyamatokról sem: van, aki úgy látja, több az ilyen eset, van aki úgy látja, kevesebb.
A társadalmi realitások másik oldala, hogy vannak komoly változások: a felsőoktatásban ma több nő tanul, mint férfi. Az egyetemisták 53 százaléka nő, komoly helyeket foglalnak el az állami adminisztrációban és amikor elérik a megfelelő szintet, megváltoztatják majd a törvényeket is. Chilében Michelle Bachelet elnöksége ennek jó példája: az ő idejében sok minden megváltozott a törvénykezésben, így a válás joga is. Hosszas és éles viták közepette elérte, hogy engedélyezzék az esemény utáni tabletta használatát, ezzel csökkentsék a kiskorú terhességek számát. Dilma Roussev már a kampánya alatt azt nyilatkozta a Marié Claire-nek, hogy az abortusz népegészségügyi kérdés: sokan halnak meg a nem megfelelő körülmények között elvégzett beavatkozások következtében.
Egyedül Kubában és Mexikón belül a fővárosban, Mexikóvárosban engedélyezett a terhesség megszakítása, míközben sok helyen kötelezik a megerőszakolt tinédzsereket , hogy hozzák világra a gyermeket. Latin-Amerikában a közel négymillió feketén végzett abortusz után négyezren meghalnak.
Az Egyház és a domináns rétegek összefogása és nyomása példa nélküli: nem ritka, hogy egy nő vezető helyet foglal el a társadalomban, de a családján belül a régi hagyományok uralkodnak és a szerepe másodrangú. A lakosság körében végzett felmérések azt mutatják, hogy a női vezetők vagy államfők elfogadottsága és az irántuk érzett rokonszenv egyre nő, viszont a nagy pártok igyekeznek megfékezni ezt a folyamatot. A nők kevésbé korrumpálhatók, hatékonyabban működnek, jobban elkötelezettek és érzékenyebbek a problémákra. Érdekes tény, hogy a legtöbb kábítószer-elleni társadalmi szervezkedés élén nő áll. A nők könyörtelenebbül lépnek fel a szabályok megsértése ellen, Dilma Ruossef például komoly harcban elérte, hogyszámos korrupcióval vádolt minisztere távozzon a hatalomból.