Amennyiben elegendő ,,örökbe fogadó” jelentkezik a tárgyakra, úgy ez az egyedülálló kultúrkincsünk bekerül a Néprajzi Múzeumba. Ha nem lesz elég felajánlás, akkor külföldre vihetik a magyar kutató hagyatékát.
Boglár Lajos Brazíliában született 1929. december 27-én, egyetemi tanulmányait a budapesti ELTE BTK-n végezte 1948-1953 között etnológia-ősrégészet szakon, ahol Vajda László (etnológus) tanítványa volt.
Brazíliában, az egyetemet megelőzően, 1942-ig élt, ettől kezdve minden Magyarországhoz kötötte. A tudós 1953-1979 között a Néprajzi Múzeumban muzeológusként dolgozott, majd a Nemzetközi Osztály vezetője volt. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa, az ELTE BTK docense, a Kulturális Antropológiai szakcsoport vezetője volt. A rendszerváltás után 1989-től a Magyar Latinamerikanisták Társaságának alelnöke volt. A Revindi és a Szimbiózis című szaklapot szerkesztte. A Brazil–Magyar Társaság elnöke volt. Boglár Lajos 2004. szeptemberében hunyt el.
Az idiánok életét kutatva számtalan utat tett a különböző indián népek földjein, hosszabb ideig élt a törzsekkel együtt: ezeknek a tapasztalatoknak az alapján könyveket írt, dokumentum filmeket forgatott. Gyüjteményének értékes darabjait a most eladásra kerülő tárgyakon kívül 9 európai múzeum őrzi.
Az örökbefogadással kapcsolatos további információkat megtalálják az alábbi honlapon:
Főbb kutatóútjai:
1959-ben nambikuara indiánok (Brazília)
1967-1968 között és 1974-ben piaroák törzse (Venezuela)
1979-1988 között guaraní és kajapó indiánok (Brazília)
1991-1997 között wajana indiánok (Francia Guyana)
1998-ban botokudo indiánok (Brazília)