A leghosszabb – több mint 850 kilométeres – nap eseménytelenül telt a két magyar versenyautó legénységének. „Az az igazság, hogy ma visszavettünk a fiatalos lendületből és abszolút biztonsági autózásra törekedtünk, aminek meg is lett a gyümölcse, ugyanis a szakaszon jónéhányan megelőztek minket, de ha jól számolok, akkor egy kicsit többen estek ki előlünk, mint ahányan elmentek mellettünk” – mondta Pócsik László, a 405-ös rajtszámú UNIQA Safety Car pilótája, hozzátéve, hogy egész napjukat a visszafogottság jellemezte.
„Arra számítottam – és ez be is jött -, hogy aki időnyomásban van a pihenőnap után, az új erőre tör és megpróbál picit gyorsabb lenni. Ez meg is hozta a büntetést, sajnos elég sokan kiestek ma”. Pócsik László arra is kitért, hogy az esőzésnek vége van Argentínában, 38 fokos, napos idő volt. „Egy kis felhőnek örültünk volna, de nem jött” – jegyezte meg.
Sebestyén Sándor, a 455-ös rajtszámú Toyota pilótája a magyar tereprally pályáihoz hasonlította a két-három hegységnyi erdős szelektívet. „Nagyon kellett összpontosítani, egy tizedmásodpercig nem figyelünk és leesünk a szakadékba. Rengeteg állat is volt – szarvasmarhák, kecskék – de szerencsére egyik sem előttünk akart átsétálni. Olyan tempót diktáltunk, ami kímélte a járművet, hiszen még jópár nap hátra van, célba akarunk érni”.
A pilóta szerint a legrosszabb a naplemente volt, alig láttak valamit az útból és egy quados is hosszú ideig porzott előttük. „A végén már sötét volt, de komolyan mondom, sokkal jobb volt akkor vezetni, mint nappal” – mondta Sebestyén.
Sebestyén Sándor és Bognár József a 79. helyen ért célba 8 óra 23 perc 31 másodperc alatt, ami 2 óra 47 perc 3 másodperccel tér el az elsőtől. A Pócsik László – Farkas Nándor – Szaller Zoltán trió 2 perc 42 másodperccel utánuk futott be. A két alakulatnak egyelőre nincs összetett eredménye.
Sandlander Dakar Team, 2013. január 15.