Ha ez a helyzet, akkor mindenképpen érdemes Pedro González-Rubio, Alamar (2009) című fél-dokumentumfilmjének adni egy estét.
Semmi izgalom, semmi intrika, nincsenek speciális effektek, maximum a repülő halak mutatványai jelentik a legnagyobb kalandot a filmben. Ennek ellenére a tökéletes, természetesen szép képi világ mellett, egy óra húsz perc nyugalom, és a szó legnemesebb értelmében vett egyszerűség vár ránk ha elkísérjük halászni Natant, a félig mexikói, félig olasz kisfiút, a szikár tengeri-maja Jorgét és édesapját, a szárazföldtől húsz kilométerre elterülő Chinchorro-korallzátonyra.
Az Alamarral a kanapén ülve foghatunk barrakúdát, szelídhetűnk vándormadarakat, és jó leckét kaphatunk derűből és józan halászi észből, miközben garantáltan tátva marad a szánk az iguána lakta szigetet övező tenger türkizkék vizétől.
{youtube}7cRKgk4_4bQ{/youtube}