– Honnan jön a spanyol és a portugál nyelv szeretete? Mióta vonz a latin világ?
Már gyermekkoromban beleszerettem a latin-amerikai zenékbe és táncokba, nagyon kedvelem a cha cha chát, a mambót és a salsát. Az egyetemi évek alatt Portugáliában töltöttem három hónapot Erasmus-ösztöndíjjal. Lisszabon könnyen megszeretteti magát, nem volt ez másképpen velem sem. Időm nagy részét spanyol ösztöndíjas diákokkal töltöttem, így a portugál út gyakorlatilag egy intenzív spanyol tanfolyammal ért fel.
– Jártál Spanyolországban is, igaz?
Igen, több alkalommal is.Talán a legemlékezetesebb látogatás a portugáliai utamat követte. Portugáliában spanyol barátaimmal fogadtuk meg, hogy együtt lefutjuk a madridi maratont. Én tartottam magam a tervhez, keményen edzettem és bár spanyol barátaim elálltak a nevezéstől, a következő év áprilisában találkoztunk Madridban. Végül egyedül, vagyis több ezer másik versenyzővel együtt, és barátaim lelki támogatásától kísérve futottam le a 42 kilométeres távot. A futás nagyon sok élménnyel gazdagított. Olyan helyekre jutottam el, melyeken soha nem jártam. Sokat tanultam a világról, az emberekről, és elsősorban saját magamról. A hosszútávfutás valóban magányos sport. A futótársak jelenléte és a barátok szurkolása ellenére az ember egyedül van. Le kell győznie nem csak a távot, hanem saját fizikai korlátait és kicsinyhitűségét is. Azt szoktam mondani, hogy a maraton az optimista emberek sportja. Mert ha egy percre is beengedjük a fejünkbe azt a gondolatot, hogy nem sikerül, végünk van. Minden fejben dől el. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat köszönhetek majd a futásnak, a versenyek előtt lerótt több száz kilométernek. Az ott megtanult kitartás, küzdelem és megszerzett állóképesség mostani feladataim megoldásakor is nagy segítségemre van.
– Gondolom hasonlóan kemény megpróbáltatás az ország ügyes bajos dolgait igazgatni. Hogyan lett képviselő, és milyen bizottságokban dolgozol. Ha jól tudom, a természetvédelem az egyik fő szakterületed.
A Szent István Egyetemen, azaz akkori nevén Gödöllői Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében tanultam környezetgazdálkodási szakon. Később pedig mérnöktanári és európai uniós agrárszakértőként végeztem. Talán ezért is kértek fel, hogy a Fenntartható Fejlődés Bizottságát segítsem a Parlamentben. Képviselői munkámat megelőzően Lezsák Sándor alelnök úr mellett dolgoztam, és sokat köszönhetek a lakiteleki kollégiumoknak, köztük például a Tanyakollégiumnak is. A Nemzeti Fórum tagja vagyok, 2006-ban lettem köztisztviselő, majd 2010-ben parlamenti képviselő.
– Említetted, hogy már két éve tervezed a most megrendezett konferenciát. Rögös volt a megvalósítás útja? Miért tartod fontosnak egy ilyen fórum életre hívását?
A Magyar-Spanyol Baráti Tagozat vezetőjeként és a Magyar-Latin-Amarikai Tagozat tagjaként két éve kerültem szorosabb kapcsolatba az ibér-amerikai kultúrával. Lenyűgözött az előttem formálódó kép, a színes és hihetetlenül gazdag ibér-amerikai kultúra, melyet több százmillió ember vall sajátjának. Őszintén hiszem, hogy gazdagodhatunk egymás által. Tudásunkat, a történelem során szerzett tapasztalatainkat megosztva erősíthetjük egymást, melyre a változó világ kihívásai közepette igen nagy szükségünk van. Ezért, már pontosan két éve gondolkozom azon, hogy valamilyen találkozóra vagy konferenciára nagy szüksége lenne. Erősítette ezt az érzést az is, hogy számos hivatalos kapcsolat szűnt meg Magyarország és a latin-amerikai térség között, melynek hiányában a kulturális, az oktatási és nem utolsó sorban az üzleti szféra képviselőire hárul az a feladat, hogy ápolják a nemzetközi kapcsolatokat.
Semmiképpen nem akartam egy csak önmagáért szervezett konferenciát életre hívni. Abban a reményben kezdtem el az előkészületeket, a szervezést megelőző beszélgetéseket, hogy elkezdhetünk valamit, hogy lerakhatunk egy olyan alapot, amire a későbbiekben építeni lehet. Ezért volt fontos, hogy fiatalokat hívjunk a rendezvényre, hogy rajtuk keresztül ismerjük meg az ibér-amerikai országok kultúráját, színes, értékes világát. Reméltem, hogy a diákok és az általuk választott ország nagykövetsége között is kialakulhat egy olyan párbeszéd, mely a jövőben termékeny kapcsolat alapja lehet. A rendezvény szó szerint azért jött létre, amit a neve is jelöl, a Világok Találkozásáért.
– Kinek a szervezésében jött létre a Világok Találkozása?
A rendezvényt a Magyar-Spanyol Baráti Tagozat szervezte. De a konferenciához vezető úton nagyon sok támogatást kaptam. Elsőként Kövér László házelnök urat és Martonyi János külügyminiszter urat szeretném említeni. Elnök úr fővédnöksége és miniszter úr megnyitó beszéde tette különlegessé és rangossá az eseményt. A társszervezők közül a Külügyminisztériumot és a Külügyi Hivatalt kell első helyen említenem. Támogatásuk, segítségük és magas szakmai tudásuk nélkül a rendezvény valóban nem jöhetett volna létre. Az Országgyűlés Külügyi Hivatala biztosította a konferencia logisztikai hátterét, kérte fel a tolmácsokat.
Azonban szinte nem volt olyan szervezeti egység az Országgyűlés Hivatalában, akiket valamilyen módon nem érintett volna az esemény, és akik munkájukkal, tudásukkal tettek annak sikeréért. Nagy köszönöm ezt nekik, köszönöm kedves munkatársaim áldozatos feladatvállalását.
Nagy öröm volt számomra, hogy a nagykövetségek is jó szívvel, lelkesedéssel és együttműködésükről biztosítva fogadták a rendezvény hírét. Ki kell emelnem a spanyol diplomáciai missziót, nagykövet urat, valamint a Cervantes Intézetet, akikkel többször egyeztettünk, ötletekkel, javaslatokkal láttak el és sokat tettek azért, hogy egy sikeres esemény élményét oszthassuk meg egymással.
Talán itt elmondhatom, hogy a Spanyol Nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel szoros az együttműködésünk. A kezdet is sokat ígérő és nagyon emlékezetes volt, hiszen nagykövet urat a spanyol VB-győzelem miatt írt gratuláló levelemet követően ismertem meg. Nagykövet úr és a Magyar-Spanyol Baráti Tagozat tagjai is nagyon szeretik a focit, így első személyes találkozásunk alkalmával is könnyen megtaláltuk a közös hangot, a közös témát. De ez nem csupán a beszélgetésekben nyilvánult meg, hiszen a Spanyol Labdarúgó Válogatott VB győzelmének évfordulójához kapcsolódva és közös sztárjainkra is emlékezve, Kubala „Laszi” Tornát szerveztünk közösen – szintén középiskolásoknak – Debrecenben. A „Világok Találkozása” konferencia igazi hősei, sztárjai azonban nem mások, mint az előadásokat tartó fiatalok és a pedagógusok, akik felkészítették őket. Az ő lelkesedésük, ötleteik, magas színvonalú előadásaik, kiváló nyelvtudásuk jelentik, jelentették a rendezvény sikerét. Köszönet illeti az iskolákat, az intézményvezetőket, akik támogatták a csapatok felkészülését, részvételét, biztos hátteret nyújtottak számukra.
– Nehéz volt-e a témaválasztás, és hogyan kapcsolódik egy spanyol agykutató a magyar Parlamentben szervezett iberoamerikai találkozóhoz?
Nem volt nehéz, hiszen a régió nagyon hálás téma. Legyen az kultúra, földrajz történelem vagy biológia, Latin-Amerikát mindenképpen a hihetetlen gazdagság jellemzi. Ebből egy konferenciára valót meríteninem volt nehéz. Ramón y Cajal kapcsolata Magyarországgal pedig engem is meglepett. A 2012-ben ünnepelt Szentágothai emlékév számos rendezvényén hangsúlyoztuk, hogy a neves magyar agykutató – Szentágothai János – tulajdonképpen a spanyol Nobel-díjas Ramón y Cajal munkásságának örököse, méltó folytatója volt, így természetesnek látszott összekapcsolni az UNESCO kezdeményezését a Világok Találkozása konferenciával. A két tudós professzor kapcsolatáról Réthelyi Miklós beszélt a rendezvényen. Nem titkolt vágyunk a jeles spanyol tudósnak Budapesten szobrot állítani.
– Lesz-e folytatás? Számíthatunk jövőre is a Világok Találkozására?
Ahogy korábban is említettem, a célunk az volt, hogy alapokat fektessünk le. Olyan alapokat, melyre építeni lehet. Az álmunk az volt, hogy egy olyan rendezvényt szervezzünk, mely kapcsolatokat épít a résztvevők, az iskolák, a nagykövetségek, a diplomatát és az érdeklődők között. Olyan rendezvényt, melynek során barátságok születhetnek, kapcsolatok épülhetnek, elindulhat, folytatódhat egy ismerkedés, és valóban megvalósulhat a világok, a világaink találkozása. Én abban bízom, hogy a közösen átélt élmény, az ország legszebb munkahelyén együtt eltöltött délelőtt valóban kezdet lehet.
Természetesen nem állunk meg. Folyamatosan gondolkodunk a lehetőségeken, amikkel országaink kapcsolatait erősíthetjük. A Világok Találkozása konferenciát kísért nagy érdeklődés is azt üzeni számunkra, hogy bőven van még feladatunk ezen a téren. A 2013-as esztendőben is szeretnénk felhasználni az Interparlamentáris Unió Magyar-Spanyol Baráti Tagozata adta kereteket, lehetőségeket arra, hogy jobban megismerjük világainkat és egymást.