Titokzatos utazóink, akik éppen Chiapasban járnak, nem kívánják feltárni kilétüket. Virtuális zapatista símaszk mögül tudósítanak arról, hogy mit láttak az új időszámításra, a pozitív energiákra vagy éppen a világvégére váró azték ország maja lakta szegletéből.
San Juan Chamulát a jelek szerint Cortés alapította 1518-ban, bár valószínűleg valamelyik prehispán kultúra azért már jóval előbb jelen volt Chiapas ezen szegletében. A konkvisztádor rossz érzékkel templomot emelt Szent Sebestyénnek, amit egy trópusi vihar gyorsan el is pusztított. Ebből a mai napig is csak részlegesen katolizált mayák (nem tudni pontosan hogy a tzotzilok, tzeltalok, ék, tojolabalok vagy cholék) azt a következtetést vonták le, hogy Szent Sebestyénnek semmi keresnivalója nincsen San Juan Chamulában. Így az új templomot már Keresztelő Szent Jánosnak emelik, de azért felhasználják az összes Szent Sebestyén-es ereklyét is, ha már egyszer az volt kéznél.
A templom ugyan keresztény, van Jézuska, szent kép, oltár, minden, ami egy normális katolikus templomban megtalálható, de valahogy a liturgiával hadi lábon állnak. Nincsenek se papok, se szerzetesek, se barátok, viszont a templomban öt méterenként találunk egy kuruzslót, aki a következő recepteket írja fel a betegeknek:
1 – egyszerű betegségek – x mennyiségű x színű gyertya – sámántól megvásárolható, szín a betegségtől függően
2- férfi súlyos betegsége esetén fojtson meg egy kakast
3- nő súlyos betegsége esetén fojtson meg egy tyúkot
4- a kakas vagy tyúk fojtogatása közben a sámán mormol varázsigét helyi maja dialektusban ( tzotzil, tzeltal…stb. )
5- tökmindegy, hogy mi a bajod, mint ahogy az is, hogy mennyi és milyen színű gyertyát gyújtottál, de igyál minél több Coca-Colát. Attól függően, hogy mennyire súlyos a kór, a sámán több vagy kevesebb kólát ír fel. A rossz szellemek és a betegség tudni illik már a böfögéssel távozik.
A kép ebből kifolyólag egészen szürreális. Szentképek, a tetőről jaguárok vicsorognak, a földön sámánok hajbókolnak, körülöttük a gyógyulást kereső tömegek, néha elhaló hangon felrikácsol egy-egy tyúk vagy kakas, és mindenki Coca-Colát tart a kezében.
A falut az indián önkormányzat kizárólag férfi elöljárói irányítják, akik hatalmas, egy helyi jakféle prémjéből készült bundát viselnek, akárcsak a sámánok. A bunda amúgy meglehetősen drága, így a templomi adományok mellett még egy jótékonysági tömeges marhavágást is szerveznek, hogy legyen miből előteremteni a bundára valót.
Mivel ez nem a kirakat Mexikó turistáknak, és a Coca-cola kultuszon kívül a fogyasztói társadalom itt nem szívesen látott vendég, így fényképezni szigorúan tilos. Állítólag a fotózásnak verés és fényképezőgép-ripityára törés is lehet a vége. Talán ezért is akkora attrakció a városka határában plántált Coca-Cola hirdetés, amin egy helyi elöljáró látható, igaz arc nélkül, de kólával a kezében.
Amúgy Mexikó lázasan készül a karácsonyra. Előjátékként pár millióan elzarándokoltak a Guadalupei Szűzhöz, hónuk alá csapva a háromévesnél nem idősebb, de szigorúan népviseletbe öltöztetett porontyaikat, hogy áldást kérjenek az ifjoncokra.
Természetesen minden fel van díszítve a legkülönbözőbb világító, csilingelő, kattogó és forgó vacakokkal, mindenhol, még a Szent Este márkájú sörösüvegeken is mikulásvirágok virítanak. Tehát Mexikóban is mindjárt karácsony van és jó meleg.