A mexikói autópark 28 százaléka érkezik az Egyesült Államokból – legális vagy gyakrabban valamilyen illegális úton, hogy a huszas éveit a mexikói utakon töltse. Az úgynevezett félig új vagy felújított járművek komoly gondot okoznak a helyi autógyártóknak – kiszorítják a piacról az új járműveket. Bár a gyártók úgy tesznek, mintha nem tudnák a jelenség okát, azért biztosan hallottak már arról, hogy drágák az új autók – mondják a helybéliek. Amíg egy jól működő – bár sokszor nem tetszetős – amerikai használt importdarabot már ezer dollárért is meg lehet kapni, addig az új autók ára közismert: ötezer alatt nincs semmi. A mexikói utakon cirkáló 21 millió ,,csokiautó” tehát nem a vásárló igénytelenségét, sokkal inkább az új autók elérhetetlenségét mutatja.
Míg tíz évvel ezelőtt még ezer lakosra átlagosan tíz autót adtak el, addig ez mára nyolcra csökkent: ez annál is kevesebb, mint amennyit Mexikó az országban gyártott autókból külföldön elad – mondják a kereskedők. Korábban tiltották az amerikai autók közlekedését Mexikóban, csak a határmenti övezetekben engedélyezték, mivel ott sokan a határ másik oldalán vállaltak munkát. Ma viszont az Egyesült Államokkal létrejött szabadkereskedelmi egyezmény miatt a tiltás nem lehetséges, így akadálytalanul gördülnek át a határon a ,,csokik” . Az egyetlen megkötés, hogy nyolc évvel fiatalabbak legyenek – ezt az akadályt azonban láthatóan át lehet hidalni. Egy kis ,,ráncfelvarrás”, egy két külső kozmetikázás, és a húszéves máris nyolcnak sem néz ki – mondják. Arról már nem is beszélve, hogy egy odaát bejáratott terepjáró – ami népszerű az utak minősége miatt is – lényegesen jobb állapotban is lehet, mint a hazai új – mondja Eduardo Simón autókereskedő. (BBC)