A San Francisco de yarei ördögök még a tizennyolcadik században tömörültek – foglalkozásukhoz híven – vallásos testvéri közösségbe, azóta pedig minden corpus cristi alkalmával vörösbe öltözve, egészen elképesztő maszkokat öltve felvonulnak a városka utcáin.
Természetesen nemcsak holmi karneváli parádézásról van szó, a rend tagjai ugyanis évről évre megmentik nemcsak Yarét, de az egész emberiséget is a gonosztól.
Az ördögi társaság a felvonulás végén ugyanis megérkezvén a városka templomához szimbolikusan megütközik a sekrestyésekkel, ez utóbbiak természetesen győznek, végül a krampuszok pedig belátják, hogy veszítettek, és hogy mégiscsak az urat szolgálják. Ez után már csak a sokkal prózaiabb evés-ivás-mulatozás van hátra, amiből mindenki kiveszi a részét, hiszen végső soron az ördögök is csak emberek.
A venezuelai ördögfelvonás mellett a világörökségi tagságért indult még a bolíviai Ichapekene Piesta, San Ignacio de Moxos legnagyobb bulija: Loyolai Szent Ignác keresztes hadjáratának, vagy zarándoklatának egy stilizált feldolgozása, égi és földi szereplőkkel.
A mezőnyben találtuk még a recifei Pernamubuco karneváli menetét – ők már korábban megtudták, hogy felkerültek a kulturális örökségek listájára, hálából vagy örömükben gyorsan fel is vonultak az UNESCO párizsi központjában székelő bizottság előtt. Ecuadort a hagyományos “paja toquilla” szalmakalappal válogatták be a megőrzendő kulturális értékék jegyzékébe.
Az latin-amerikai versenyzők közül még elbírálásra várnak Yare ördögei és a veracruzi Xtaxkgakget Makgkaxtlawana indián kulturális intézet aspiránsai – pokoli egy verseny lesz.
{youtube}J0_9PtlNWY8{/youtube}