Arról már jobb nem is beszélni,ha esetleg Salvadorban akkoriban fiúnak születtél, és netán lassanként közelítene a 12. születésnapod. Ez esetben még attól is reszkethetsz nap mint nap, hogy bármelyik matek óra azzal végződhet, hogy egy félállat őrmester kirángat a padból, és másnap mar sorkatonaként már neked kell terrorizálnod azt akit éppen kinézett magának a polgárháború esztelen gépezete. Chavával pedig éppen ez történhet – közeledik ugyanis a 12. születésnapja.
A magyar közönség számara talán vezetékneve miatt is érdekes Luis Mandoki, egy rakás, a kritikák szerint harmatgyenge alkotás után 2004-ben állt elő Oscar Torres salvadori író gyermekkorának nem mindennapi történetével.
Az eredeti címén Voces Inocentesre keresztelt alkotás nem keresi a polgárháború okait, nem elemez és nem vádol. Egyszerűen csak elénk tárja egy tizenegy éves kisfiú szemével azt, amiből a mi európai generációnk jó része szerencsére kimaradt.
Amikor velem egykorú salvadori ismerősömet egyszer arról kérdeztem, hogy mire emlékszik azokból az időkből, elmesélte, hogyan menekült szüleivel San Salvadorból, mert a házát mint célpontot jelölték meg a halálbrigádok. Mielőtt tovább faggattam volna annyit mondott, hogy nézzem meg inkább a Voces Inocentest, mert ő nem szívesen idézi fel azokat az éveket. Ha eddig még nem láttad volna, akkor most én is Luis Mandoki filmjét ajánlom Neked.
{youtube}OW3Wil0Hta4{/youtube}