Nap-nap után, ugyanaz a rutin: 8-10 órás műszak az exportrózsát termelő virággyárban – folyton az ostoba követelődző részlegvezető liheg a nyakadba – egyszóval az észak-bogotái munkások monoton életét élte. Egészen addig, amíg végül a szabadlelkű lánynak elege nem lett. Itt kezdődtek a gondok is, elég az hozzá, hogy alig egy hét múltán María már hatvankét kokainnal teli óvszerrel a gyomrában ült útban New York felé.
Ami pedig ez után következik, azt megtudhatjuk Joshua Marston “María, llena eres de gracia” (2004.) című kolumbiai- észak-amerikai koprodukciójából. Könnyed, a cumbia ritmusára pergő jelenetek vezetik be az olykor durván nyers képekkel is operáló filmet, mely a drogfutárok minden képzeletet felülmúlóan kiszolgáltatott helyzetét vitte vászonra.
A Maríát alakító Catalina Sandino Moreno nem holmi latin csinibabácska, aki a két szép szeméért kapta a szerepet. Moreno elképesztő hitelességgel alakítja a 17 éves kolumbiai “mulát”, – az ez idáig ismeretlen kolumbiai színésznő igen keményen megdolgozott a gázsijáért.
Ugyan ezt el lehet mondani a rendező Marstonról, aki szintén a “María llena eres de gracia”-val debütált a hazai és a nemzetközi porondon, hiszen a rendező is kitett magáért az idegeinket pattanásig feszítő mozival.
A történet nem új, nem is szép, cserébe viszont legalább igaz – még ha néha nem is túl kényelmes az igazság.
{youtube}p1u_I6xeFbI{/youtube}