Amorim azzal lepte meg klientúráját, hogy a dagadók, oldalasok és kolbászok mellett meglehetősen szokatlan módon, könyveket is kínált vásárlóinak. Ezt még be lehetne tudni valami egészen extrém gazdasági iskola termékkapcsolási tanácsának, ám hentesünk teljesen ingyen adta az irodalmat húsevő vásárlóinak.
A rendhagyó hentes 6 évesen érkezett a dél-amerikai ország fővárosába édesanyjával és hat testvérével, ahol a család mindenféle alkalmi munkából tartotta magát felszínen. A 16 éves koráig írástudatlan Luiz kamaszként iratkozott be egy esti iskolába, ahol megtanult írni és olvasni, hamarosan pedig Jean-Paul Sartre, Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche könyveit forgatta, amikor csak elszabadulhatott a disznó- és marhaságok mellől.
“Mindig is úgy tartottam – fejtette ki Amorim -, hogy a könyveket ingyenesen kellene eljuttatni minél több emberhez. Ez számomra lelkiismereti kérdés, semmi több.” A terv az évek során jócskán kinőtte a húsboltot. Mivel Luiz túl sivárnak és embertelennek találta a város tömegközlekedését kitalálta, hogy egyszerű könyvespolcokat szerel fel a W3 Sul e Norte sugárutakat járó buszok megállóiban.
A kezdeményezés nem várt sikert aratott. Az első időkben a húsbolt bevételeiből finanszírozták a projektet, és a vendégkör által felajánlott irodalom került a megállók polcaira, később pedig a Petrobras brazil olajvállalat adta a tőkét a szociális könyvtár fenntartásához.
Az utca könyvtárát mind a mai napig a Luiz által alapított, stílusosan T-Bone névre keresztelt civil szervezet igazgatja, és napjainkra mintegy 400 000 kötetet kölcsönzött az érdeklődőknek.
A T-bone ONG becslése szerint az elmúlt 5 évben a 37 könyvespolcból egy sem esett a vandálok áldozatául, és csak elenyésző, mintegy 3%-nyi könyv nem lett visszaforgatva a rendszerbe. (infosurhoy)