Frida 1954-ben bekövetkezett halálakor férje, a mexikói murallisták óriása, Diego Rivéra úgy rendelkezett, hogy 50 éven keresztül nem nyithatók ki azok a ládák, amelyben Frida ruhatárát őrizték. Ez az időszak most letelt és az idén november 22-én nyíló kiállításra nagy buzgalommal készülnek a tárlat szervezői.
Amikor DiegoRivéra sem tudta már őrizni Frida különeges ruhatárát, a feladat Dolores Olmadora hárult. A művészetek és kortárs művészek nagy mecénása és kortársai alkotásainak gyűjtője – aki a rossz nyelvek szerint Diego ágyában is megfordult és nagy riválisa volt Fridának – magához vette ezt a különleges hagyatékot, és a mai napig őrizte Frida ruhatárát.
– A ruhák valóban érintetlenül hevertek a számukra kialakított ládákban és mama azt gondolta, ha Diego nem akarja, hogy valaki is belenézzen, akkor annak úgy kell lennie – mondja Carlos Phillips, Dolores Olmedo fia és a múzeum tulajdonosa. Édesanyja, Dolores 2002-ben bekövetkezett halála után két évvel mégis kinyitották a ládákat és leporolták, rendbehozták a közel 200 ruhadarabot, majd hosszú hónapokon át hatezer fotót készítettek róluk. Láthatók a művésznő által kötelezően hordott gerinctartó fűzők is, mivel Frida betegsége miatt súlyos mozgásszervi és gerincbántalmaktól szenvedett.
Frida ruhái nem egyszerűen ruhák: a mexikói kultúra és a mexikói lét fontos kellékei, sőt, egy politikai állásfoglalás megfogalmazásai. Frida – ellentétben kortársaival, akik az európai divatot követték – elővette az indián kultúrák öltözködési stílusát és abból alakított ki magának egy sajátos, etnikai jegyekkel tarkított öltözéket. Ruháit kivétel nélkül varratta és kis idő múltán újra bevezette és népszerűvé tette a mexikói mindennapokban a helyi indiánok öltözködési szokásait.
Rendkívül érdekesek Frida blúzai, amelyek különlegességükkel elterelték a figyelmet hordója beteg és gyermekbénulás miatt deformált jobb lábáról, amelyet aztán egy közlekedési baleset tovább roncsolt. A balesetet követően kötelező jelleggel hordania kellett egy gerinctámasztó fűzőt, hogy ezzel is enyhítse az egész életét átszövő nagy fájdalmakat. Utóbbin a számos sebészeti beavatkozás sem volt képes változtatni.
Érdekesség, hogy Frida sok ruhája mutatja a tehuanák hagyományait és ez nem véletlen. A tehuana egy mexikói térség, Tehuantepec hagyományos népviselete, amelyet Frida olyannyira magáénak érzett, hogy ma már szinte ő szimbolizálja ezt a viseletet. Azt mondják, hogy a tehuana viselet azért is tetszett meg a művésznőnek, mert a női erőt, büszkeséget és uralmat szimbolizálja.
A ruhák tehát a közönség elé kerülnek és a megnyitón részt vesz a Vogue magazin is. A Vogue időről időre visszatér Frida Kahlo ruhakölteményeinek bemutatásához – már 1938-ban publikált egy fotósorozatot Frida öltözékéről. Az akkori címlapon a magyar származású Amerikában élt fotóművész, Muray Miklós (1892-1965) fotója látható. Most, a kiállításmegnyitó kapcsán egy külön monográfiát adnak ki, amely Frida Kahlónak és egyedi öltözködési kulturájának bemutatásával foglalkozik majd. Frida öltözéke olyan híres divatkreátorokat is megihletett, mint McQueen, Gaultier, Riccardo Tisci, Rei Kawakubo o Viktor & Rolf. Vagyis ez egy újabb bizonyíték arra, amit hívei mondanak: Frida él.