Ebben a könyvben az író 365 kis elbeszélést mesél el, mivel – véleménye szerint – minden napra kell egy jó történet: ,,lehetséges, hogy atomokból állunk, de egy madár azt csicsregte nekem, hogy inkább történetekből vagyunk” – nyilatkozta a mexikóvárosi egyetemen, ahol nagy ovációval fogadták új könyvének bemutatkozását. Közel kétezren tolongtak a főváros egyetemének nagy aulájában, de az ajtól előtt is legalább ennyien vártak hiába a bejutásra.
Az író a nagy előadóteremben több mint egy órán keresztül olvasott fel részleteket a könyvből: az elbeszélésekben ismert és névtelen nők és férfiak történeteit meséli el különböző élethelyzetekben. A könyv címe egy régi maja mondásból ered, – eszerint az ,,idő alkotja meg a teret ” – amely megragadt a fejében és végül a legmegfelelőbb formában került elő onnan – mondta, miközben szavait szinte percenként élénk tapsvihar szakította félbe.
Galeano ismert iróniája is újra és újra hangos nevetést váltott ki hallgatóságából. Szerinte például azért sikertelenek a nemzetközi konferenciák, mert valami olyasmi történik ott, mint a mesében.
,,Az egyszeri szakács összehívja a borjút, a kecskét, a kacsát, a nyulat és a foglyot, majd amikor mind együtt vannak, elmagyarázza nekik, hogy azért hívta őket össze, hogy megkérdezze tőlük, melyik szósszal szeretnének az étkezőasztalra kerülni”.
Az uruguayi író azért utazott a mexikói fővárosba, hogy átvegye az Amalia Solórzano Díjat azért a munkáért, amelyet az indián őslakosság érdekében végzett: harcolva kiközösítésük és további kirablásuk ellen, emberi jogaikért, valamint a békéért, az oktatásért és a kultúra védelmében kifejtett tevékenységéért. Galeano egyik híres műve: a Latin Amerika nyitott erei (Las venas abiertas de América Latina), amelyet több mint húsz nyelvre – közöttük magyarra is – efordítottak. (emol)