Ciudad Oculta – egyike azon negyedeknek, ahol egyre intenzívebben működnek a kokainkonyhák – azok a helyek, ahol végleges formát nyer a kokain, ahová nehezen jut el az állami ellenőrzés és ahol szinte az egyetlen bevételi forrás a kokain bérmunkában történő előállítása. A kokainkonyha – akárcsak a normál konyha – nemcsak főételt készít, hanem eközben szemetet is termel. Így keletkezik a ,,konyhai hulladékból” a szegények mellékprofitja, az úgynevezett kokainpaszta – az elmúlt évtized halálos találmánya. Ez a Paco – ahogyan a pasztát az argentin feketepiacon nevezik.
A paco a kokain hulladéka – nem hivatalos adatok szerint közel egymillió ember vált Argentínában az elmúlt évtizedben éppen ennek az anyagnak a rabjává és sokan halálos áldozatává. Ez a szer hasonló a Brazíliában crack néven ismert anyaghoz: összetétele nehezen meghatározható, mert mindig az éppen keletkező konyhai szemetet tartalmazza.
A paco egy adagjának az ára nem drágább, mint 4 eurónyi értékű peso, így főleg a fiatalok között terjedt el a szer. Csakhogy népszerűségéről nem készülnek hivatalos statisztikák, hiszen a pacót – bár nincs argentin, aki ne tudná, miről van szó – csak ismeretlen kábító anyagként jelölik még az elvonókúrákon is. A paco nem létezik, csak öl – mondják a drogkérdéssel foglalkozó civil szervezetek.
A kokainpaszta hatása hasonló, mint a kokainé, de mivel nem természetes, hanem szintetikus drognak nevezhető, egészségkárosító hatása lényegesen nagyobb. A rászokás veszélye pedig óriási, mivel az anyag halucinációs reakciót vált ki szedőjében, hat hónap alatt tartós agykárosodást okoz, és a szervezet kezdetben gyorsan hozzászokik, így egyre nagyobb adagokra, gyakoribb használatra van szükség a kívánt állapot eléréséhez. A paszta tartalmazza mindazokat az anyagokat, amelyekkel a száraz kokalevélből kivonják a kábítószert – a ként, a natriumkarbonátot, kerozint, hidrogénkloridot. A kokapasztát is kiszárítják és belélegzik: egészen addig a tüdőben kell tartani, amíg csak elviselhetetlenné nem válik a légszomj – mondják a használati tanácsok.
A kokain melléktermékének a felhasználása akkor vette kezdetét, amikor kitört a nagy argentin gazdasági válság: a peso saját addigi értékének a negyedére zuhant és a kábítószerek már megvásárolhatatlanokká váltak. Ekkor jött el a paco ideje.
Olcsósága és gyors hatóereje éppen a marihuánával már elégedetlen tinik között tette népszerűvé – először a szegényebb rétegek tagjainak körében, de ma már a középosztály, sőt a gazdag családok gyerekeit is megtalálják élvezői között. A jelenlegi, enyhébb válsággal már elmosódik a határ a régi felfogás és a mai között: régen a kokain e melléktermékét a társadalom melléktermékeként lenézett szegények drogjának tartották – ez ma már nem igaz.
A paco a használóját agresszívé teszi és teljesen eltávolítja a realitásoktól: nem hall, nem érez, nem lát – csak a szer megszerzésére gondol.
Éppen ezért is kedvelik, mert kivon a hétköznapokból – mondják a pszichológusok. Sok fiatal a kilátástalan szegénység vagy a családi problémák elől menekül a drogokhoz és találkozik ezzel az anyaggal. A halálos áldozatok száma gyorsan növekszik: a paco használója olyannyira felülemelkedik a hétköznapokon, hogy elfelejt enni és inni, a szervezetét gyorsan lemeríti. Mivel a kívánt hatás egyre több adagot – sokszor már naponta 50-150 cigarettát is – követel, a pénz megszerzése lopáshoz, rabláshoz, a lányok esetében a prostítúcióhoz vezet. A toxikológusok szerint sokkal több lány esik a szer áldozatául – részben a gyengébb női szervezet és a szer beszerzését kísérő prostitúció miatt.
A szegény negyedekben gyakran gyerekek csomagolják az anyagot – és fizetségként kapnak belőle. A kormány pedig tehetetlen – de inkább nem veszi észre a jelenséget – mondják a civil szervezetek. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szer áldozatain, ha időben lépnek, az elvonókúrákon kezdetben gyorsan lehet segíteni: a beteg egy hónap elvonás után visszanyeri étvágyát és ezzel megindul a tisztulás folyamata – utóbbi viszont évekig is eltarthat.
Miközben azonban Argentínában 200 százalékkal nőtt az ismert kábítószeresek száma, a rehabilitációs helyek nem bővültek. A tehetetlen családok most az ismert argentin módszerhez folyamodtak: a főváros központi terén, a Plaza de Mayon, ott, ahol az eltűntek hozzátartozói vonulnak szeretteik képével, megjelentek a paco áldozatainak szülei is: sötét kendőben vádolva a tehetetlen hatóságokat és visszakövetelve gyermekeik egészségét, életét.