Antonio Cisnerossal a perui modern irodalom legkiválóbbja távozott (video)

Perui és a világirodalmat egyaránt nagy veszteség érte: idén október 6-án 69 éves korában elhunyt a kortárs perui költészet egyik legkiválóbb alakja, Antonio Cisneros.

Antonio Alfonso Cisneros Campoy 1942. december 27-én született Limában és 2012. október 6-án hunyt el, ugyanott. Költő, úságíró, forgatókönyvíró, egyetemi tanár és műfordító volt. A ,,60-as nemzedék” elnevezésű irodalmi irányzathoz tartozott, közöttük a legtöbbet publikált és leginkább elismert irodalmár volt nem csak Peruban, hanem az egész amerikai kontinensen is. Antonio Cismeros halálát rák okozta.
Az úgynevezett 60-as nemzedék a nyugati félteke irodalmának legérdekesebb és legkiemelkedőbb költőit, íróit mondhatja magáénak. Ehhez a mozgalomhoz sorolják – többek között –  az Egyesült Államokban Anderson Claytont, Argentínában Juan Gelmant, Chilében Victor Jarát és Isabel Parrát, Kubában pedig Pablo Milanezt.
A neves költők, irodalmárok többsége nem csak az írott szövegek terén alkotott kiemelkedőt, hanem verseiket meg is zenésítették és énekelték is.

{youtube}7x6K7vQWc3A{/youtube}

Peruban Cisneros volt az egyik legkiemelkedőbb és legaktívabb tagja az irodalmi irányzatnak, bár kissé késve csatlakozott hozzájuk honfitársával, Luis Hernández-szel együtt. Ennek az irodalmár nemzedéknek a feladata volt a kor fontos folyamatainak, – hippizmus, szexuális forradalom, feminizmus, a különböző forradalmak, így a kubai forradalom – jelenségeinek irodalmi megfogalmazása.

Bár a nemzedékhez sorolható irodalmárok listája nem hosszú, mégis Peruban a legfontosabb modern irodalmi irányzat megszületése fűződik a nevükhöz: ők fogalmazták meg először a modern élet új jelenségeit, adtak nevet és irodalmi értéket a hatvanas években született, és később kiteljesedő társadalmi, kulturális folyamatoknak.
Antonio Cisneros sok szállal kötődött Magyarországhoz is. Többször járt Budapesten, ismerte és szerette az országot, értette a kultúráját, fordította irodalmát. A hetvenes években vendégtanár volt az ELTE-n, s egyik fontosnak számító  verseskötetének az ,,Isten és a magyarok könyve” címet adta. Első verseskönytetét 1975-ben adták ki nálunk.

Kötetei: Destierro (1961), David (1962), Comentarios Reales (1964), Canto ceremonial contra un oso hormiguero (1968), Agua que no has de beber (1971), El libro de Dios y los húngaros – többek között.

A fenti képet e sorok írója készítette Antonio Cisnerosról (jobbra a szélen) amikor még egyetemistaként tolmácsolt neki Magyarországon. A kép Esztergomban készült a Babits Emlékház teraszán.

 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez