Az anyazenekar mellett régóta töretlenül működik a részben abból kinőtt, és zenei örökségéhez ezer szállal kötődő Soulfly is.
Az átlag európai ember talán kevéssé tudja, hogy Latin-Amerika urbanizálódott részein a kemény muzsikák – talán éppen agresszivitásuknak köszönhetően – hagyományosan jelentős népszerűségnek örvendenek. Talán még inkább igaz ez a szamba és a foci országára, amelyre a kezdetektől fogva nagy hatással volt a nemzetközi rock- és metálzenei vérkeringés. A műfaj legaktuálisabb korabeli zenéi inspirálták a nyolcvanas évek elején a Belo Horizonte-i születésű tinédzser testvérpárt Max és Igor Cavalera-t, mikor a bányászmetropolisz egyik eldugott garázsában együttest alapítottak.
Sepultura – Kaiowas
{youtube}zx88wZsX_II{/youtube}
Sepultura – Ratamahatta
{youtube}AeIUiI-k-Zg{/youtube}
A szélsőséges death és thrash metál virágzásának korszaka volt ez, így a fiúk is ezeken az akkor még meglehetősen kiforratlan stílusok nyomán igyekeztek haladni, melyhez a frappáns névválasztás (sepultura=sír, sírhely) tökéletesnek bizonyult. Az első demo és lemez (Morbid Visions) után a könnyebb befutás reményében Sao Pauloba tették át székhelyüket, és itt vált véglegessé az a Max Cavalera (ének/gitár), Igor Cavalera (dob), Andreas Kisser (gitár) és Paulo Jr. (basszus) alkotta felállás, amely a Sepulturát az elkövetkezendő évtizedben a csúcsra juttatta. Hazai hírnevük szinte napról napra nőtt, második albumuk (Schizophrenia) megjelenése és sikere következtében pedig felfigyelt rájuk és szerződtette őket a holland Roadrunner kiadó, ami akkor – és azóta is – a világ legsikeresebb metálzenekarait propagálta.
Következő két lemezük már itt jelent meg, mely – az ezzel járó komoly turnézással együtt – ugrásszerű nemzetközi hírnévnövekedést jelentett a még mindig épp csak húsz éves srácok számára. A Beneath the Remains és Arise lemezek már valódi metál mesterművek, és az egyetemes thrash jeles képviselőinek tekinthetők, azonban rajtuk még mindig egy olyan zenekar hallható, amelyet valójában nem sok dolog különböztet meg amerikai és nyugat-európai társaitól. Számaik – leszámítva néhány, javarészt későbbi lemezek bonus trackjeiként hallható brazil előadó átdolgozását – kizárólag angol nyelven, triviális „metáltémákat” érintve és a megszokott hangszereléssel szólaltak meg.
Sepultura – Refuse/Resist
{youtube}zn8ndJOIEsI{/youtube}
Sepultura – Choke
{youtube}CJBIUCEXCEw{/youtube}
Ezzel a hagyománnyal igyekezett szakítani az 1993-ban megjelent Chaos A.D. című album. Az időközben ideje jelentős részét már az arizonai Phoenixben tengető zenekar ezen a lemezén megannyi új zenei hatásnak engedett teret, és mondanivalóját is jelentősen kiszélesítette. A thrash anyagnak már nehezen nevezhető korongon több kemény műfaj elemei keverednek sikeresen, néhol egészen rendhagyó dolgokkal kiegészülve. Ilyen pl. a Kaiowas című akusztikus instrumentális szerzemény, mely a megegyező nevű amazóniai indián törzs tagjainak állít emléket, akik korábban tömeges öngyilkossággal válaszoltak a brazil kormány azon törekvésére, hogy megfossza őket élőhelyüktől. Ez hűen reprezentálja, amint a Sepultura erőteljesen a politizálás irányába mozdult el, és ezen belül is nagyobb teret engedett a konkrét hazai vonatkozásoknak. Manifest című számuk a Carandiru börtönbeli 1992-es lázadás brutális, több mint száz halálos áldozatot követelő leverésére hívja fel a figyelmet, de könnyen illeszthető ebbe a vonalba a Propaganda című dal is. Zeneileg – a már említett Kaiowas mellett – itt hallhatók először azok az igazi stílusjegyek, melyek a Sepulturát valóban egyedivé tették. Igor Cavalera lendületes, minden korábbinál sajátosabb és innovatívabb dobjátéka, valamint Andreas és Max gitárjainak kegyetlen hangzása, utóbbi „énekével” karöltve, olyan „slágerekben” formát öntve, mint a Refuse/Resist, a Territory vagy a Slave New World, sokak szerint a Chaos A.D.-t kilencvenes évek egyik, ha nem a legjobb metállemezévé tették.
Sepultura – Bullet the Blue Sky
{youtube}uqp3INR-YlY{/youtube}
A Sepultura ezzel gyakorlatilag a műfaj csúcsára ért egy olyan korszakban, mikor a nemzetközi metálszíntér jelentősen kiüresedni látszott.
Ilyen előzményekkel láttak neki következő nagylemezük megírásának, amely végül 1996 elején jelent meg, és a Roots címet viselte. Már önmagában ez, illetve a borítón látható indiánfej igen árulkodó, azonban a lemezt hallva állapítható meg könnyedén, a Sepultura itt egy új stílust teremtett. A lehangolt, magukból groove-os témákat ontó gitárok, és Max helyenként már-már céltalanul agresszív üvöltése szolgáltatja az alapot ahhoz a kavalkádhoz, amely több hagyományos brazil hangszert, törzsi dobokat, a jellegzetes berimbaut, vagy a gyakran kórusszerű eredeti indián vokálokat vonultat fel, sajátosan baljós hangulatot árasztva. Itt sem lehet eléggé méltatni Igor Cavalerát, aki az ütősök nagy részét a zenébe integrálta. A fiúk a Roots-szal nyíltan brazil gyökereiket kívánták megidézni, ehhez passzolnak az olyan klipek, mint a bahiai Salvadorban forgatott Roots Bloody Roots – melyet azóta is sokan „a” Sepultura számként tartanak számon – vagy a portugál halandzsán alapuló Ratamahatta animációba öntött őserdei démonokkal átszőtt sztorija is. Az így megalkotott törzsi metál fanyalgásra késztette a korábbi rajongók egy jelentős részét, viszont legalább ennyi hívet is toborzott.
Andreas Kisser – Em Busca do Ouro
{youtube}VrZ9oyxf7Lg{/youtube}
Ezért is volt meglepő, hogy Max Cavalera 1996 végén belső konfliktusok hatására kilépett a zenekarból, és Soulfly néven alapított új bandát, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a Roots-on megkezdett úton haladjon tovább. A Sepu az őket ért sokk ellenére nem oszlott fel, rövidebb kényszerpihenő után amerikai frontemberrel, Derrick Green-nel tértek vissza, de az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a „klasszikus” korszaknak már vége. A Soulfy és a Sepultura azóta mondhatni fej-fej mellett halad.
Soulfly – Back to the Primitive
{youtube}D3LE6_y8J0s{/youtube}
A törzsi vonalat előbbi vitte tovább eredményesebben. A Soulfly tulajdonképpen félig meddig Max szólóprojektjének tekinthető, és már tisztán amerikai együttes, bár a zenekar folyamatosan cserélődő összetételét többnyire latin származású zenészek alkotják, imidzsének és koncertképének állandó tartozéka a brazil zászló, valamint a törzsi motívumok, az eddig megjelent nyolc lemezen pedig szinte mindenféle világzenei hatás megjelent már, kezdve a reggaetől a bossa nováig. A javarészt biblikus (Prophecy, Babylon) valamint sötét múltat és háborút idéző (Back to the Primitive, Blood Fire War Hate) idéző szövegvilágból albumonként kibukkan egy-egy portugál nyelven írt dal is, mint amilyen pl. a legutóbbi korongon hallható, a kolumbiai kartellkirályról, Pablo Escobarról megemlékező Plata o Plomo. Mindegyik lemez visszatérő darabja, a hosszúra eresztett népi hangszerelésű chillout szerű zárószám is.
Soulfly – Prophecy
{youtube}0Sl5-Cl6LOo{/youtube}
A Sepultura ez idő alatt hat lemezzel rukkolt elő, és a kezdeti kísérletezős, szintén javarészt törzsi és világzenei elemekkel tarkított alkotások után fokozatosan új irányba fordult. Többek között konceptalbumokat készítettek, melyek Dante Isteni Színjáték-át valamint Burgess Mechanikus Narancs-át hivatottak megzenésíteni, rátalálván így saját új hangzásvilágukra, annak ellenére, hogy miután 2006-ban Igor Cavalera is otthagyta a zenekart, a korábbinál még többen kérdőjelezték meg, hogy van-e értelme és egyáltalán szabad-e ezt a produkciót Sepultura néven futtatni. Andreas Kisser más irányú zenei törekvéseinek 2009-ben megjelent Hubris I & II címú dupla szólóalbumán engedett teret, melyen különféle vendégművészek, például a sokak által legnagyobb brazil énekesnek tartott Zé Ramalho is hallhatóak.
Soulfly – Innerspirit
{youtube}fmH8sukbfbI{/youtube}
Az elmúlt másfél évtized állandó velejárói a klasszikus Sepultura újjáalakulásával kapcsolatos rendre felmerülő pletykák, azonban az idő előrehaladtával egyre kevésbé valószínű, hogy a dologból lesz is valami, pláne miután Max és Igor egymással kibékülve Cavalera Conspiracy néven közös projektbe fogott, melynek nem titkolt célja a Sepu kezdetihez való visszakanyarodás.
Nem mellesleg mindkét fél köszöni szépen, él és virul, és bár a korábbi sikereket és népszerűséget egyikük sem tudja megismételni, töretlenül teszik a dolgukat, folyamatosan turnéznak, melynek keretében a 2000-es évek eleje óta Magyarországon is többször megfordultak. Így volt ez idén nyáron is, amikor az érdeklődők egy hónapon belül láthatták mindkét formációt, mivel Max és a Soulfly a pécsi Rockmaraton fesztiválon, míg a Sepultura a Fehérvári Zenei Napokon tette tiszteletét. Bár általában mindketten aktuális legfrissebb lemezüket turnéztatják, mindig számíthatunk komoly múltidézésre is. Itt is, ott is felcsendül jó néhány régi klasszikus Sepu nóta, valamint előkerülnek a törzsi dobok is némi jammelés erejéig.
Soulfly – Plata o Plomo
{youtube}slroqRIz_1s{/youtube}