A közel 72 közösség 500 éve sikeresen dacol a civiláció vívmányaival – túlélték a konkvisztádorokat, megmenekültek több száz éves gyarmati uralom kizsákmányolása elől, ám úgy fest, hogy a kábítószer-kereskedelem véget vethet a paradicsomi állapotoknak.
Az indiánok által lakott közel 600 ezer hektáron őserdő speciális státusznak örvend mivel a körzetebe – az őslakosok védelmében – csak speciális engedéllyel lehet belépni. Az indán közösségek döntő többsége a civilizációtól teljesen elzárva él, így ők különösen érzékenyek és kiszolgáltatottak a behurcolt betegségekre és civilizációs ártalmakra. Csak az elmúlt 10 év alatt az őslakosok mintegy 8% esett áldozatul kívülről behurcolt betegségeknek.
Ennek ellenére 2006 óta a egy esetleg Carretera Transoceanica megépítésének hírére gombamód szaporodnak az esőerdőben az illegális fakitermelő telepek és bányák, velük pedig munkakeresők tömege özönlik a térségbe.
A jövevények egy a hagyományostól gyökeresen eltérő civilizációs modellt illetve az őslakosok számára halálos veszély jelentő betegségeket is hurcoltak a körzetbe. A legnagyobb probléma azonban ismét csak a világon oly keresett fehér por.
Egyrészt a munkások által teremtett piac kielégítésére az őserdőben megjelentek a kábítószer-kereskedők, majd termesztők is. A kezdetben helyi piacra termelt marihuána és kokain valamint a terület elhagyatottsága azonban felkeltette a befolyásosabb és nagyobb üzletet bonyolító kartellek érdeklődését.
Az őserdő zárt lombkoronája alatt is kiválóan termő epadu kokacserje termesztése nagy bevételekkel kecsegtet így a szervezett bűnözés jóval megelőzte a civilizáció legtöbb vívmányát a Río Envira körzetében. A drogkereskedő bandák szintén előszeretettel toboroznak indiánokat a kokain előállításához.2011-ben a hatóságok itt fogták el Joaquim Antônio Custódio Fadista kábítószer-kereskedőt
Szintén problémát okoz, hogy az őseik földjéről menekülő indiánok között rendre törzsi háborúk törnek ki melyek általában az egyik fél megsemmisítéséhez vezetnek.
Az indián közösségek védelmében dolgozó szervezetek mint a Pró-Indió Bizottság, a Nemzeti Indián Alaptívány ( FUNAI) és az Etnokörnyezetvédelmi Front, a helyi lakosság informálásával próbálja elkerülni a vérontást ám feladatuk korántsem egyszerű, mivel a civilizációtól elzárt törzsek mint azt nevük is mutatja, nem könnyen megközelíthető népcsoportokhoz tartoznak.